Mi emberek a bűnösségünk miatt halálos ítélet alatt vagyunk, de van nekünk halálból kimentőnk: a Krisztus! Magunktól azonban nem tudhatunk ráébredni a belső nyomorúságunkra, mert a halálban levőnek nincs érzéke és ezért nem is tudja fölfogni a saját állapotát. Ám Krisztus bűnön és halálon való győzelme folytán elhatott a sírban levőkig és képes fölébreszteni a halálban levőket is, és a már hívőket megoltalmazni a bűn halálba vivő erejétől! Szava most is hangzik az Apostol által:
„Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz. Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világos. Ezért mondja: Serkenj föl, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” (Ef. 5,10-14.)
Nagyon figyeljünk az Úr Szavára, mert most még a bűnhöz és halálhoz való visszatérés által el lehet azt magunkban nyomni. Az Úr azonban, amikor mindeneket megítél, akkor már a bűn és halál nem tud tovább tompítani, senki sem rejtőzhet el színe elől! Ezt tudva mindnyájunknak arra kell törekednünk, hogy a bűn és a halál ne tudhassa belső érzékeinket eltompítani.
Törekednünk kell arra, hogy az Urat önmagunkban is és egymásban is megtaláljuk. Ennek érdekében kritikusan kell vizsgálnunk családi gyökereinket, gondolkodásmódunk szellemét és a belső igényességünket.
A szülő a család istene
Bár erősen megütköztető lehet a címben írt gondolat, de bizonyos körülmények között mégis igaz. Ennek igazságát alátámasztja a teremtés története és a mai élet gyakorlata is.
A gyermekek számára a szülők közvetítik ezt a szellemet: szavaikon, magatartásukon és cselekedeteiken keresztül. Ez az átadási folyamat visszautal az első emberpár tevékenységére, akiket Isten arra rendelt, hogy uralkodjanak ezen a földön. Isten ehhez meg is adott számukra minden feltételt. Ádám szívébe ugyanis az egész föld modelljét beleírta, ezért is tudta pontosan érzékelni a különböző állatokat és a valóságnak megfelelően megnevezni azokat. Ezenkívül a földtől elkerített, attól minőségileg különböző kertbe helyezte őket, hogy az ember a föld áldására uralkodhasson a kertben levő Élet fáján keresztül! E belső állapotok és viszonyok jelezték, hogy a Föld Ádámon keresztül nyerte meg az Istent, ebből következően úgy tekinthetett e Földön rá minden, mint Istenre!
A mai élet gyakorlatában is megtalálhatjuk e kezdeti életforma nyomait. Minden család, a többitől elkerített külön közösség. Ha az Élet Fája nincs is benne, de a testben való élet még megtapasztalható a gyermekek születésén, táplálásán, gondozásán és nevelésén keresztül. A szülök tevékenysége által valójában az egész család Istent kapja meg ajándékul. Hogy mennyire így van ez, azt mutatja e tevékenység fogadása. A gyermekek az apjukra úgy tekintenek, mint mindenkinél erősebbre és szavait megfellebbezhetetlennek tartják. Anyjukat minden anyánál jobbnak érzik és főztjét pedig a legcsodálatosabb ízűnek állítják.
Az Úr ma is nagyon komolyan veszi ezt a viszonyt. Azt akarja, hogy a gyermekek hozzá közel legyenek, és ezt ne akadályozza senki (Márk. 10.13-16). Viszont hosszú életet csak azoknak ígért az Úr, akik tisztelik szüleiket (5. parancsolat)! Tehát az áldást a szülő tiszteleten keresztül vehetik át Istentől a gyermekek! Ebben is megtapasztalhatjuk, hogy Isten a szülőkön keresztül jelenik meg!
Az első ember engedetlensége miatt azonban nagyon megromlott az ember Istennel való kapcsolata. Isten megátkozta a földet az ember vétkéért, hogy az magától csak értéktelent teremjen, a hasznos termés csak fáradságos munkával legyen elérhető. Az ember élete is magától csak bűnt terem, fáradságos munkával érheti el a jobb belső állapotot. Az emberből pedig kivonta a Tőle való szellemet, hogy az ember ismét porrá legyen. Mindez mutatja, hogy Isten a vétkes embert a bűn és halál törvénye alá helyezte. Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy az asszony magvát úrrá fogja tenni az embert elcsaló ördög-kígyó felett! A Kígyó azonban közben mardosni fogja a sarkát, vagyis halálra fogja gyötörni a földi életét!
Az ördög-kígyó mardosása miatt most tele van a föld Istenben való botránkozással. Sokan a bűn és a halál törvényének az útját választják, mert ebből várnak jót. Másokat bűnbe visznek, gyötörnek és gyilkolnak azért, hogy nekik jobb legyen és azok helyett ők maradhassanak életben. Akik Istenben és Krisztusban bíznak, elkerülik e bűn és halál útját. Elviselik ezt a testre és lélekre nehezedő sarokmardosást, hogy Isten Krisztusban való kegyelméből a földi élet helyett egy jobb és örök életet nyerhessenek.
Ennek a boldog állapotnak az eléréséért nagyon meg kell küzdenünk azzal az átokkal szemben, hogy a föld is és a testünk is csak rosszat akar teremni. A győzelemre Krisztusban van is lehetőségünk. A legelső teendőnk az, hogy eltávolítsuk szívünkből a minden családban föllelhető családi ördögöt! Ez az ördög azt akarja, hogy személyes dicsőségünknek tartsuk azt a gondolkodásmódot, ami által eredményeket értünk el. Vagyis a saját énünket, mint bálványt dicsőítsük ezért és ne az Istent, aki ennek a gondolkodásmódnak a szellemét adta szívünkbe!
Világossá kell tenni magunk előtt azt, hogy Isten e szellemi adományokon keresztül tesz minket alkalmassá javainak bírására, a földön való uralkodásra. Ha azonban mi hallgatunk a családi ördögre, akkor kritizálói és semminek állítói leszünk azoknak a másoknak adott szellemi javaknak, amelyek szintén Istentől származnak. Krisztus a keresztfán megszüntette a zsidót és pogányt elválasztó parancsolatokat, hogy a két népből önmagában egy újat teremtsen (Ef.2,14-15). Nekünk is meg kell szüntetnünk minden emberi hagyományból való parancsolatot, mert ezek elválasztják az egyik embert a másiktól. Sőt inkább könyörögnünk kell az Úrhoz, hogy mások nyelvének szellemét is bírhassuk.
Krisztusban van az a teljesség, ami képes minden Istentől való szellemet magában egyesíteni, és Őbenne van az a szeretet általi engedelmesség, ami által befogadhatjuk az eddig idegennek tartott gondolkodásmódot is! Pál apostol ezt munkálta. Arra törekedett, hogy mindenekhez minden lehessen és alapot adott ahhoz, hogy mi is ezt tehessük. Ezért a békességre tanította és intette a gyülekezetet:
„Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Kor. 5,19-20.)
Amikor az apostol azt írja: „mintha Isten kérne általunk”, akkor ezzel azt is mondja, hogy Isten rajtuk keresztül jelenik meg számukra és javukra, mint a bűntelen Ádám idejében is!
A gondolkodásmód a szellem nyelve
A mindenekhez minden lenni gondolatát Pál apostol tárta elénk. Ennek azonban nem tudhatunk a végére érni, mert olyan nagy terület ez. Ahhoz, hogy ebben mégis előrehaladásunk lehessen, nyelveket kell tanulnunk. Az Úr szellemi nyelvét, amely szólni is tud mindenekhez és érteni is tudja a más nyelvűeket is! Tehát nem szavakból álló nyelveket kell tanulnunk, hanem még az egy-egy szerencsésebb család és társadalmi réteg nyelvét is. Hiszen az ő nyelvük még valamennyire őrzi az Ádámnak és Mózesnek adott nyelvet. Az életben való eredményesség függ ezektől a nyelvektől. Az ilyen ember másképpen mozog az életben és jobban tudhatja gyümölcsöztetni a kapott ajándékait. A szerencsés fogalom alatt nem a gazdagságban való szerencsésségre gondolok, hanem a kapcsolatok szerencsésebb voltára. Ezeknek az embereknek más a gondolkodásmódjuk, különbözik a többi embertől.
Amikor Krisztusi gondolkodásmódról beszélünk, akkor különösen az emberi gondolkodásmódtól különböző gondolkodásról beszélünk. Ám, amikor az emberi gondolkodásmódokon belüli szerencsésebb gondolkodásmódokról, mint nyelvezetekről beszélünk, akkor ezt azért tesszük, hogy fölismerjük az emberi szinteket. Az emberi szintek ismeretére pedig azért van szükség, hogy tudjuk, milyen magas szintre kell tennünk a szellemi mércét, illetve, hogy kívánjuk megismerni az Úr magasabb gondolkodásmódját. Előfordulhat ugyanis az, hogy egy hívő ember azt gondolja magáról, hogy a többi embernél magasabb szintű a gondolkodása, ugyanakkor a mindennapi életben nem tud úgy függetlenedni önmagától, mint egy-egy világi ember!
Pál apostol kiemelte, hogy az Athéni emberek a többi embernél buzgóbbak az Istent keresésben és tisztelni akarásban. Ennek igazságát, mint tényt föl is mutatta nekik azzal, hogy bálványaik között talált egy ismeretlen istennek készítettet is! Ám ennek anyaga is földi anyag volt és nem szellem, ő pedig olyan Istenről beszélt nekik, Aki Szellem!
Ha mi nem ismerjük kellően a mai gondolkodásmódokat, és nem tudunk ennek megfelelő nyelven szólni, akkor sem, ha erre szükség volna: vesztesek leszünk. Pál apostol tudott a farizeusok nyelvén is beszélni. Jézus föltámadását még a régebbi farizeus voltával is tudta bizonyítani, amikor azt mondta magáról, hogy ő farizeus, farizeus fia és a halottak föltámadásáért vádolják őt!
Pál apostol szólt a szellemi ajándékokról. A gondolkodásmódok szerint való beszélni tudás is a szellemi ajándékok közé tartozik. Minden egyes nyelv egy kicsit, vagy talán nagyon is mássá teheti az embert, mint ami volt! Ha valaki tudja a másik ember gondolkodásmódjának a nyelvét beszélni, akkor ő olyan, mintha annak apja, anyja, vagy testvére lenne! Viszont, ha nem tudja beszélni a mások nyelvét, akkor a hozzá különben közel levők között is idegen lesz!
Egy-egy család vagy más közösség a saját gondolkodásmódjának nyelvét „anyanyelvi” szinten tudhatja beszélni, ám aki megkapja ezt a nyelvet az Úrtól szellemi ajándékként, akkor ő is nagyon jól tudhatja beszélni azt a nyelvet! Gondoljuk csak el, hogy milyen nagy jelentősége volt annak, hogy pünkösdkor, a Szent Szellem kitöltésekor, mindenki a saját nyelvén hallhatta meg Krisztus Örömüzenetét!
Belső igényesség
Tudunk-e kezdeni valamit azzal a gondolattal, hogy annyi ember vagyunk, ahány nyelven beszélünk? A több személlyé levés szellemi oldalról nézve szellemi család állapotot jelent! A szavakból álló idegen nyelvek esetére szokták mondani: annyi ember valaki ahány nyelven beszél. Ezt a gondolatot érvényesnek mondhatjuk azokra az esetekre is, amikor valaki megnyerheti a másik ember gondolkodásmódjának szellemét. Ez is egy újabb nyelv, az a nyelv pedig, amelyen a másik ember beszél.
Ez a belső nyelv az ember saját szellemének nyelve, ezen keresztül nyilvánul meg véleményeiben, döntéseiben, másokhoz való viszonyában, munka végzésében és értékítéleteiben.
Amíg nem ismerjük mások gondolkodásmódját, addig ők idegenek számunkra. Ha a mi gondolkodásmódunkhoz való viszonyában ismerjük meg csak valakinek a gondolkodásmódját, akkor tulajdonképpen nem is ismerjük azt. Az ilyen ismeret csak a mi énünk és gondolkodásmódunk ismeretét bővíti, de nem ad lehetőséget egy új nyelv elsajátítására. Egy új nyelv elsajátítása szellemi teremtést jelent, egy olyan mássá vált belső állapotot, amikor mi is tudunk egy-egy adott helyzetben a másik emberhez hasonlóan gondolkodni és véleményt alkotni.
Ez a belső teremtés azonban mindaddig nem jöhet létre, amíg valaki csak saját magához viszonyítva próbál egy másik embert megismerni. Nekünk mindig az Úr Evangéliumából és Szent Szelleméből kiindulva kell a megértésre jutnunk, mert csak az Úrnak van az a tökéletes teljessége, amelyik magában bírja a mi gondolkodásmódunk szellemét is és a másokét is. Ha magunkból indulunk ki, akkor csak kritizálni tudhatunk, vagy behódolni, de igaz ismeretre nem juthatunk!
Ha másokat önmagunkból kiindulva mérlegelünk, akkor ebből egy torzszülött jöhet létre, és nem leszünk általa életképes emberré! Valódi emberré akkor válunk, ha az Úr ennek szellemét szívünkbe adja és azután a szív méhében teremti azt, annak kiteljesedésig. Tulajdonképpen ez már nem is mi vagyunk, hanem a szellemi gyermekünk. Egy ilyen belső állapotból kiindulva érhette el Pál apostol, hogy Timóteust is és Titust is fiainak nevezhesse!