Ha Ő szeret és melletted van, akkor a rád eső terhekkel és támadásokkal szemben semmiféle érzékenykedésnek nem adhatsz helyet magadban, mert az igazi teher nem rád esik, hanem Krisztusra. Ez a védelem alatti állapot igaz mindazokra, akik már rábízták az Úrra egész életüket. Egyébként Krisztus mindenkihez is szeretettel fordul!
Ő hű Úr, Aki a gondjainkat és bajainkat Hozzá vivő imáinkat meghallgatja, ennek gondját föl is veszi magára. Ezután pedig föltámaszt, azaz bajaink fölé emel minket!
A mindennapi életünkben szükséges belső és külső továbbhaladásunkhoz is adja magát számunkra, mint Út, Igazság és Élet.
Figyeljünk föl azonban arra, hogy Ő mindezt azért teszi értünk, hogy mi is olyanok legyünk, mint Ő: másokat ingyen, minden érdemük nélkül szeretni tudók és mellettük híven megállók.
Ha eljön ellened életed valami nagy problémája
Ha eljön ellened életed valami nagy problémája, akkor is tudnod kell, hogy nem vagy egyedül: Krisztus szeret Téged és melletted van a küzdelmeid alatt! Az Ő „Út Igazság és Élet” volta Élet Szellemének törvényeként lesz benned. Ez a törvény benned munkálódik és megszabadítja belső életedet a húsodba beírt bűn és halál törvényétől. Attól a két törvénytől tesz pedig szabaddá, amelyek kibírhatatlanná teszik számodra az életedre ránehezedő gondjaidat és bajaidat.
Hogy tudjuk milyen két törvénytől szabadítja meg Krisztus a Hozzá járulót, vizsgáljuk meg ezeknek a tevékenységét. Lássuk hát, hogyan is teszi ez a két törvény tönkre az ember életét? Úgy, hogy a bűn törvényként munkálódik az ember lényén belül. Hol kívánságokat, hol félelmeket kelt abban, hogy eltérítse az igazi céljától és olyant tegyen, ami káros saját maga számára. Amikor pedig e csaló tevékenysége sikerrel jár, akkor feleletként jelentkezik rá a bűnt megítélő törvény, amely szintén ott van az emberben! Ez halált mond ki a bűnt cselekvő emberre, ami az embernek örök kárhozatot jelent! Viszont az emberben levő bűnnek ez jó, mert az abból él, amit az ember eltékozol saját életéből. A bűn ugyanis örök halált okozó parazitaként él az emberben!
A mindennapi életben azonban általában nem az örök kárhozatra összpontosítjuk figyelmünket, hanem arra az életre, ami bennünk van és körül is vesz bennünket. Ennek ellenére azonban lehetetlen nem észrevennünk, amikor nagyon elrontottunk valamit, vagy amikor nyilván látjuk, nincs erőnk és lehetőségünk a jót kivitelezni, esetleg nagy betegség ér bennünket. Ezek az események és állapotok mind odamutatnak, hogy a bűn és a halál törvénye nagy romboló munkát végez bennünk. Miattuk és hűtlenségünk miatt is adódnak életünk nagy problémái. (Vannak azonban olyan terheink is, amelyek nem a bűnért adatnak ránk, hanem próbaként.) Az Isten Fia, az Úr Jézus azonban szeret bennünket, mellénk áll ezekben a küzdelmeinkben! Különösen a Benne őszintén megkeresztelkedettek mellé. Az Ige tanúskodik is erről:
„Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk…Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.” (Róm. 6, 4. 5)
Érthetjük pedig, hogy a bűn hatalmában álló testünk azért erőtlenül meg, mert Pál apostol szavai szerint:
„Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak,
mert az Élet Szellemének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.
Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor bűnért való áldozatként tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, „ (Róm.8,1-3)
Ha nem tudsz megbirkózni a rosszal
Ha nem tudsz megbirkózni a rosszal az Úr Jézus akkor is melléd áll, mert Ő féltve szeret Téged. Ő, a Krisztus meghalt és fel is támadott érted, amiből kiindulva neked is föl kellene támadnod bajaidból, azaz azok fölé kellene kerülnöd. Ha azonban erre mégsem vagy képes, akkor ez azt jelenti, hogy kicsi a hited. Mindenki annyit tud szívébe bevenni az Élet Szellemének törvényéből, amennyi a hitének csatornáján át tud haladni! Ez pedig azt jelenti, hogy akinek szívébe kevesebb jut az Élet Szellemének törvényéből, annak szívében kevesebb és kisebb ellenerő képződik a bűn törvényével szemben. Emiatt pedig a törvény ítélete jobban rá esik, szinte az eljövendő halál szeleként!
A teremtett világ törvényei is ezt a belső folyamatot igazolják. Gondoljunk csak arra, ha valakinek a megfelelő adagnál kevesebb vírus elleni vakcinát adnának be, akkor annak szervezetében képződhetne-e megfelelő ellenanyag a vírussal szemben? Nyilván az ilyen oltás nem nyújthatna kellő védelmet! Törekednünk kell azért egy olyan teljességű hit megnyerésére, amelyen keresztül megnyerhetjük szívünkbe a Krisztusból való Élet Szellemének a törvényét, hogy ennek hatására megfelelő mennyiségű bűn elleni erő jelenhessen meg bennünk. Ezt a a megfelelő bűn elleni erő megnyerését elősegítik a megfeszített Krisztusra való feltekintéseink, és a bennünket intések és felhívások. Pál apostol, amikor megdorgálta a Korinthusbelieket a bűn ellen való lanyhaságukért, akkor azok e felhívásra megváltoztak. Ezért a következő levelében már ezt írhatta nekik:
„Mert éppen az, hogy Isten szerint szomorodtatok meg, mekkora buzgóságot keltett bennetek, sőt mentegetőzést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyódást, sőt ragaszkodást, sőt a vétkes megbüntetését! Mindenképpen igazoltátok, hogy ártatlanok vagytok az ügyben.” (2Kor.7,11.)
Láthatjuk a történtekből, hogy először a Korinthusiak nem tudtak mit kezdeni a bűn megjelenésével szemben, azután pedig állapotuk felmutatására meg növekedett a hitük és a szellemi fegyverzetük. Mindez mutatta, hogy az Úr szeretete velük és mellettük van!
Ugyan mi a karácsony?
Valójában Krisztus születésének ünnepe lenne, de a Krisztus születését leíró Evangéliumokban ilyen dátumokkal kifejezett születésnap nincs.
Vallási oldalról nézve a karácsonyt: megvan benne a Krisztus születésével való párhuzam, mert ők is egymásnak való ajándékozás által utánozzák a napkeleti bölcseket és a pásztorokat, akik ajándékokat vittek a gyermek Jézusnak. Ez Isten felé való hála volt annak idején azért az örömért, hogy Szent Fiát adta nekünk embereknek ajándékul.
Ennél az ünneplésnél a probléma ott jelentkezik, hogy az Isten Fia nemcsak megszületett ebben az emberi testben, hanem végül saját magát is föláldozta értünk. A kérdés az, hogy az egymásnak és másnak ajándékozók követik-e Jézust az által, hogy ők is elmennek Jézussal az önmagukat másokért föláldozásig? Követik-e Krisztus Törvényét, az egymás terhének fölvételét? Krisztus Törvénye ugyanis több mint a törvényben is kifejezett Isten és ember iránt kifejezett szeretett parancsa. A törvénynek ezt a két parancsát magának az embernek kellett betölteni, annak súlya ráesett. Viszont Krisztus Törvényének súlya nemcsak ránk esik, hanem elsősorban Krisztusra, Aki szenvedésével és halálával visszafizette Istennek azt a szent életet, amit mi emberek eltékozoltunk bűnös életünk által.
Tehát Krisztussal kettesben, Vele keresztségben tölthetjük be Krisztus Törvényét. Ehhez azonban meg kell térni az embernek és olyan hiteles keresztségének kell lenni, amely által Krisztus Élet Szellemének a törvénye meg tud jelenni hatalommal az emberben levő bűn és halál törvényével szemben.
A karácsonyt azonban nemcsak a vallásokat követők ünneplik, hanem mások is, és nem is kevesen. Hiszen mindenkinek is nagy szüksége van a szeretetre. Ezért ők is vajúdnak lelki görcseik között, mint a fiát szülő Mária. Szeretetüket ők is ki akarják fejezni, azaz megszülni egy szeretet valóságot az ajándék adásokon és a jó kapcsolatokat létesítéseken keresztül. Ezzel ők is párhuzamba kerülnek a betlehemi eseményekkel, sőt Jézus másokért való munkálódásával is!
Csakhogy gondolnak-e arra, hogy maguk erejéből tudnak-e oly teljesen szeretni, és annyira mások mellett lenni, mint Jézus az Isten Fia? Ha ugyanis tetteik nyomán senki sem szabadul meg a bűn és a halál törvényétől, akkor ez csak egy elrontott utánzata tud lenni annak, amit mi Krisztus születésével nyertünk Istentől.