A Nazarénus Név

A Szentírásból tudhatjuk, hogy az első nazarénus a Názáreti Jézus volt, mert az Egyiptomból Máriával és gyermekével, Jézussal hazatérő Józsefről Máté evangéliumából ezt olvashatjuk: “…abban a városban telepedett le, amelyet Názáretnek neveztek, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: Nazarénusnak fogják őt nevezni.” (Mt. 2,23)

Valóban Jézust a saját korában a Galileából származó Názáreti Jézusként emlegették, az emberekkel való kapcsolatát ezzel a névvel kezdte és a zsidó vezetők is ezen a nevén folytattak ellene pert. Ő, Akit Nazarénusnak neveztek, tetteivel és életének föláldozása által bizonyságot tett arról, hogy személyén belül Isten Fia is és Dávid Fia is, a megígért Messiás, illetve Krisztus. A Nazarénus Név tehát magában foglalja mindazt, amit a próféták a Messiásról, a Dávid Fiáról megírtak, mert a Benne levő Istenség teljessége szerint mindazokat kivitelezte és van hatalma arra, hogy a későbbre ígérteket is beteljesítse (1 Kor. 15,25).

A Nazarénus Név teljessége alapján az Anthiókiában először keresztyéneknek, azaz Krisztuskövetőknek nevezett tanítványok is (Csel. 11,26.), valójában nazarénusok voltak. Ezt a gondolatot erősíti meg az, hogy az Anthiókiában is tevékenykedő pogányok apostolát, Pált a Tertullus nevű ügyvéd “a nazarénusok felekezetének feje”-ként említi (Csel. 24,5).

Jézus Nazarénus nevéről sokat mond a keresztfájára fölírt büntetésének oka is: “Iesus Nazarenus Rex Iudeorum” (A Názáreti Jézus, a Zsidók Királya). Ez a felirat azt jelenti, hogy a Názáreti Jézus Neve láttán vagy hallatán: királyra kell gondolnia mindenkinek, hiszen ezt az akkori világhatalom is elismerte annak lenni!

Miből ismerte föl Pilátus Jézust királynak lenni? A Jézussal való beszélgetésből világosan érzékelte, hogy Jézusnak nemcsak királyi méltóság tudata van, hanem megvan az a valóságos hatalom is a birtokában, amelyre szorongatott helyzetében is bátran tud támaszkodni. Jézus király voltát láthatta ellenfeleinek viselkedéséből is. Hiszen mégiscsak valóságos királyi hatalmat gyakorol az, akivel szemben a papok annyira tehetetlenek, hogy szenvedélyesen kell dühösködniük és állítaniuk, hogy a Jézus király volta a császár ellenségévé teszi. Ebből viszont azt is átlátta, hogyha nem ad halálra egy ilyen nagy jelentőséggel bíró személyt, akkor a császár előtt nem állhat meg a bevádolóival szemben!

Azzal, hogy a zsidók erélyesen hangoztatták az Úr Jézus király voltából eredő császár ellenességet, az önmaguk által készített verembe estek, mert ezzel is elősegítették, amit nem akartak, hogy Pilátus Jézust Zsidók Királyának ítélje meg! Hiába mondták a papok, hogy ne ezt írja, hanem ő mondta magát zsidók királyának, de Pilátus nem változtatott, mert nem is tehette meg. Szembekerül önmagával, ha a feliraton változtat, őt ugyanis nem kényszeríthették volna arra, hogy Jézust nekik kiszolgáltassa, ha az jelentéktelen személy. Ám, a keresztre írt felirat még azt is jelezte: az Úr Jézus úgy szenvedhetett a keresztfán, mint akinek király voltáról már nemcsak a próféták írtak, hanem a világi hatalom is elismerte azt! Az Isten Fiának ez a győzelme még dicsőségesebbé tette a Nazarénus nevet!