Krisztusi szív az, amelyik Krisztushoz hasonlóan érez, gondolkodik és cselekszik. Az Úr Jézus Krisztus szívére jellemző volt a nagy befogadó képesség.
Be tudta fogadni a teljesség szintjén Istent, és a teljesség szintjén az embert is. Ez mutatta, hogy Ő valóban Isten és ember fia. Ez a két, egymással nagyon ellentétes személyi állapot között azonban mérhetetlenül nagy feszültségek jönnek létre! Hiszen meg kellett felelnie az isteni lét szentségének is, de Isten előtt esedeznie is kellett a bűnöktől körülvett emberért! Mindez arra mutat, hogy az Úr Jézus szívén belül nagy ellentétek ütköztek össze!
Ezt a nagy belső feszültséget és összeütközést valamennyire felmérhetjük mi is. Egyrészt abból, hogy a Jordánban való megkeresztelkedésekor a Szent Szellem galamb képében rászállt, mint Isten Fiára, másrészt abból, hogy ez a Szellem Őt a pusztába vitte, hogy ott böjtölésen keresztül megküzdjön az emberi testen uralkodó Sátánnal. Tehát Jézus szívén belül Isten és a Sátán ütközött össze! Tisztán a két szellem közötti harc volt ez, mert Jézus a böjt által a testet kikapcsolta. Ám a Sátán ravasz módon vissza akarta kapcsolni a testet, bele akarta azt vonni a harcba, mivel ismerte annak gyöngeségét:
„Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré. Ő így válaszolt: Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Mt. 4,2-4)
Amint láthatjuk a Sátán úgy jött, mintha csak Jézus hatalmára lenne kíváncsi, és úgy kívántatott, mintha a test számára a földi kenyér lenne a legfontosabb. Viszont az Úr Jézus a test számára is az Isten Szellemétől való tápláltatást tartotta a legfontosabbnak. Ezzel kivonta a Sátán hatalma alól a testet! Az Úr Jézus szívének az egyik erénye és erőssége ez volt, hogy a testi kívántatással szemben határozottan a Szellem oldalára tudott állni.
Ezután a Sátán fordított a kísértés módján, ő is az Isten Igéjével való táplálás oldaláról közelítette meg Jézust:
„Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (Mt. 4,5-7)
Amint láthatjuk, a Sátán nagy földi tettekkel való bizonyítást várt el Jézustól, és azt akarta, hogy az elhangzott Ige szavakkal Jézus erőszakosan éljen. Ő azonban Istenhez kapcsolódó engedelmes belső viszonyát fejezte ki. Ezzel jobban bizonyította fiúi állapotát, mint bármilyen más nagy tettekkel. Az Úr Jézus szívének ez a fiúi engedelmességen alapuló Atyján belüli élet volt a másik nagy erénye!
A Sátán megint fordított egyet a kísértésen. El akarta Jézust kápráztatni:
„Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.” (Mt. 4,8-11)
Az Úr Jézust nem lehetett elkápráztatni, vagy a könnyen birtokolhatók megragadására serkenteni. Ő különbséget tudott tenni a látszat és a valóság között. Az Ő egész élete is Isten teljességéből való tökéletes valóság volt, amely az Örökkévaló Szeretetnek dicsőségét árasztotta magából! Az Úr Jézus szívének belső erénye és erőssége volt az, hogy Ő minden tettében mérceként használta Isten örökkévaló szeretetének dicsőséges valóságát.
A kísértéssel szemben az Úr Jézus szívének tehát három lényeges tulajdonsága mutatkozott meg. Az egyik: a testi kívántatással szemben határozottan a Szellem oldalára tudott állni, a másik: a fiúi engedelmességen alapuló Atyján belüli élet, a harmadik pedig minden tettében mérceként használta Isten örökkévaló szeretetének dicsőséges valóságát.
Ha mi is a kísértő kívántatásával szemben határozottan a Szellem oldalára tudunk állni, a fiúi engedelmességen alapszik az Atyján és a Fiún belüli életünk, és minden tettünkben mérceként használhatjuk Isten örökkévaló szeretetének dicsőséges valóságát, akkor krisztusi szívünk van!
A krisztusi szívállapot pedig igen magas fokon tud gyümölcsözni! Az Úr Jézus ezzel érte el a pusztában a Sátán fölötti győzelmet. Ennek ereje és hatalma által a test nem juthatott választási lehetőséghez, mert jóllehet, ha a szellemünk kész is a jóra, de testünk erőtlen (Mt. 26,41), és a botránkozásával mindent elront! Krisztus szívének hatalma mutatkozott meg az embereket tanításban, gyógyításban, az ördögtől való megszabadításban és még a sokféle csodálatos tetteiben. Ugyanez a Szív volt az, amelyik fölemeltetett a keresztre is, mint Mózes érckígyója a fára (4 Móz. 21,6-9; Ján. 3,14-19). Ha igazán föltekintünk a megfeszített Úr Jézus Krisztusra, akkor bennünk is megbénul a kísértő mérge és meggyógyulunk!
Sőt, amilyen mértékben a mi szívünkben is helyet kapnak Krisztus szívének belső tulajdonságai, olyan mértékben fog Krisztus a mi lényünkön keresztül is csodálatosan megnyilvánulni! Csakhogy a mi szívünkben van-e Krisztus szívéhez hasonló magas szintű belső feszültség? Az Istentől valóságunk kellően ütközik-e bennünk a földi voltunkkal? Ha igen, akkor a mi életünkben is meg fogják látni a fára fölemelt és örömüzenetet hirdető Krisztust. Erre a belső állapotra buzdította Pál apostol Timóteust is: „… légy mindenben józan, vállald a szenvedést, végezd az evangélista munkáját, töltsd be teljesen szolgálatodat!” (2 Tim. 4,5)