Mi a világi és a mi a Krisztusi?
Felületesen sok mindent lehetne világinak nevezni és sok mindent krisztusinak, de nem biztos, hogy az! Pál apostol azt javasolja, hogy mindent vizsgáljunk meg, és amit jónak ítélünk, azt tartsuk meg, amit rossznak, azt távolítsuk el (1Thessz. 5.21-22).
Ha halljuk a világ értelmes embereinek beszélgetését, akkor a beszéd témája lehet számunkra idegen, de látnunk kell, hogy a tehetségük Istentől van! Számunkra példa lehet az a méltóság, ahogyan közülük némelyek kezelik és viszik a rájuk bízott ügyeket. Képesek egészen bonyolult jelenségeket, helyzeteket és állapotokat világosan megfogalmazni, sőt egészen újakat fölfedezni! Az is figyelemre méltó, hogy abban a közegben, amelyben tevékenykednek, képesek otthonosan mozogni!
Ezek után mindjárt fölmerülhet bennünk a kérdés, hogy mi a Krisztust követő tevékenységünkben is ilyen világosak és otthonosak vagyunk-e? Ha a maguk területén való világos okfejtésüket és bizonyságaikat szemléljük, akkor meg kell látnunk szavaik és cselekvőképességük mögött a nekik hatalmat adó Istent, Aki mindezt azért adja nekik, hogy bennünket, embereket, képesek legyenek jól kormányozni! Az ő hatékony tehetségük fölismerése és megértése eszünkbe juttatja az Örömüzenetet hirdető Krisztust és az apostolokat is, Akik az ember megmentése érdekében foglyul ejtették az emberek gondolatait és nézeteit, hogy azok Istennek és Krisztusnak engedjenek (2 Kor. 10.4-5). Ha ezeket észrevesszük a mai jelenségekben, akkor jobban el tudjuk hinni és megérteni Krisztus és az apostolok eredményességét. Ezek után pedig mi is tudunk gondolni arra, hogy az apostolok eredményességét mi is folytathatnánk!
Ha pedig el tudunk jutni abba a szellemi mélységbe, hogy számunkra még a világ jelenségei is Krisztust hirdessék, akkor számunkra mindenek tiszták lesznek és minden, ami történik, nekünk kamatozik! Számunkra világi csupán a még bennünk vakságot okozó hitetlenség lesz, amelyik nem tudja mindenben megtalálni a megmentő Krisztust!
Szellemi állapotban levés
Az embernek nagy belső változásra van szüksége ahhoz, hogy Krisztust az apostolok példája és tanítása szerint tudhassa követni. Ehhez arra a belső szabadságra van szükség, amit ők bírtak a bennük munkálódó kegyelem bőséges gazdagsága szerint. Ők ugyanis teljes mértékben tudták magukat átadni Krisztusnak és a népének szolgálatára. Állandó veszedelemben, nélkülözések, szenvedések és rettegtetések között munkálódtak az emberek üdvösségéért és az összes gyülekezetekért (2Kor.11,18-30). Ám ezek a nagy bántalmak sem jelentettek számukra olyan gátat, amik megakadályozhatták volna őket munkájukban. Teljes szabadságuk volt az önmaguktól való nagy függetlenségük által, és így Krisztus is teljes erővel cselekedhetett bennük!
Krisztus minden embert képviselő szellemi Ádám voltának megelevenítő Szellemében (1 Kor. 15,45) az apostolok úgy éltek és tevékenykedtek, mint ahogyan régen Ádám uralkodott a földön. De azzal a nagy különbséggel, hogy most már a Krisztuson belüli önmagukat áldozó életükön keresztül történhetett meg mindez. A Szellemben való uralkodásuk azonban, már nemcsak a földi erőkkel szemben volt eredményes, hanem a gonosz szellemi erőkkel szemben is! A Krisztusba vetett hitükkel és életükkel szemben ugyanis most már nem képezhetett akadályt sem a saját testük, sem az őket körülvevő világ, és semmilyen gonosz erő sem, hanem a bennük levő Isten Szent Szelleme szabadon szárnyalhatott. Ezért ők már valóban szellemi állapotban élő emberek voltak!
Szellemi anyagcsere
A gondolat kiterjed emlékekre, éppen most tapasztalhatókra és teendőkre, majd összpontosít a lényegre és elrejti azokat magában. Az érzelem is szétterjed bennünk, sőt az egész világra is, hogy azután mindent a szívébe szívjon vissza egy helyre. Ezzel az érzelem is összpontosít. Az egyik ember inkább gondolataival tapogatja le magát és a világot, hogy azután a tanulságokat levonja, míg a másik ember inkább érzelmein keresztül járja be ezeket az utakat és vonja le a tanulságot. Ha belülről vagy kívülről valamire hajtva vagyunk, akkor mindnyájan inkább gondolkodunk, mert a lehetőségek kereséséhez ez kell. Viszont, ha magunkkal, másokkal és a világgal való kapcsolataink állandó folyamatába illeszkedünk, akkor mindnyájunkat inkább az érzelmek fognak áthatni.
Ezek a folyamatok szellemi anyagcserének is nevezhetők, mert először szétszórjuk a magot, hogy azután megsokasodva belső tárházunkba összegyűjtsük azt. Krisztus nélkül azonban nincs életet fölvevő szellemi anyagcsere, hanem csak az emberre vádolást jelentő test cselekedeteinek fölvétele!
Letisztult fogalmakkal dolgozzunk!
A különböző káros elgondolásoktól és hatásoktól letisztult gondolatok tudnak igazán hatékonyak lenni. Ezek olyan szellemi rendszereket képeznek, amelyek a küzdelmek alapjául tudnak szolgálni. Ilyen hatékony gondolatok vannak az Isten Igéjében és a Szent Szellemben. A bűntelen első emberpár is a maga belső tisztaságában ilyen hatékony volt. Azért is tudott uralkodni a földön.
Ha igazán eredményes életet óhajtunk élni, akkor a mi feladatunk az, hogy Isten Igéjére támaszkodjunk, és Szent Szellemének tanácsára cselekedjünk. Ha nem ezt tesszük, akkor sok hitetlen gondolat lesz úrrá rajtunk, ami tehetetlenné teszi életünket, testünket és lelkünket pedig bénítja és betegíti. Viszont e földön is hatékonyabbak leszünk, ha az Ige és a Szent Szellem tanácsa bennünk is letisztult gondolattá lesz, azaz szellemi testünk hatóerejévé lesz.
Belső ellenállás nélkül
Igazán belső ellenállás nélkül csak az Úr Jézus tudott lenni, mégpedig gecsemánébeli küzdelme után. Ő mindig is teljesen ellenállás nélküli engedelmességet tanúsított Atyja felé, de egészen más akkor teljes engedelmességet tanúsítani, amikor ezért mérhetetlenül nagy gyalázást, gúnyt, köpdösést és a szörnyű kínhalált kellett elviselnie!
Kérdésként merül föl, hogy miként vállalhat valaki olyan erőszakot magára, amivel szemben nincs ereje? Az evangéliumi leírásokból is láthatjuk, hogy az Úr Jézusra az egész lényét hatalmába vevő félelem és rettegés esett. A ráeső nagy belső nyomást az emberi test idegei el nem viselhették, mert ezt a terhet az angyalok testében sem lehetett volna elviselni. Éppen e belső tehetetlenség miatt nem akadt senki sem az Isten Fián kívül, aki fel tudta volna nyitni a hétpecsétes könyvet. Jézus hogyan tudhatta?
Úgy, hogy a Benne levő Istenség teljessége által volt olyan teljes hite és engedelmessége, amellyel megüresíthette értünk önmagát (Fil. 2,4-11). Ezután teljesen a mennyei Atya hatalma alá helyezte földi testét! Ez azt jelentette számára, hogy már semmi lehetősége sincs arra, hogy a rémségeket látva és szenvedve visszaforduljon az elindult úton. Ez egyrészt azt mutatta, hogy a mennyei Atya teljesen elfordult az emberi testben levő Jézustól és követelte az ember adósságának a megfizetését, másrészt pedig azt, hogy Jézus a földi életében itt volt a legteljesebben egy az Atyával! Ezért is tudhatott önmagában egy új embert teremteni!
Ha mi is szeretnénk az Úr Jézus példája szerint belső ellenállás nélkülivé válni, és önmagunkat teljesen Krisztus kezébe adni, akkor világos, letisztult és egyértelmű fogalmakkal kell dolgoznunk. Egyértelművé kell tennünk magunk előtt a szilárd engedelmesség feltételeit. Ennek feltétele akkor teljesül bennünk, ha az ádámi emberünk fölé kerülésre Istentől nyerünk Jézus érdeméért méltóságot. E méltóság nélkül ugyanis nem adhatjuk át magunkat teljesen Krisztusnak, Krisztus nélkül pedig Isten gyermekeiként nem tudhatunk viselkedni és élni!