Azt mondják némelyek, hogy nem jó magunkról és másokról negatív véleményt mondani, vagy magunknak és másoknak azt mondani valamire, hogy ez nem fog sikerülni.
Részben igaz csak ez az elgondolás, mert veszélyeket is hord magában. Mi történik akkor, ha veszélyes cselekedetre ösztönöz az optimizmus? Akkor falnak fog rohanni az, aki mindig azt hajtogatja magának is és másnak is, hogy alkalmas vagy és sikerrel fogsz járni. Viszont, aki odafigyel a negatív jelzésekre, annak van lehetősége arra, hogy megvizsgálja: van-e ilyen fal előtte, és ha van, akkor azt hogyan kerülheti el! És arra is van lehetősége, hogy megkeresse magában is és céljaiban is a sikertelenséget okozó „férget”. Ha pedig már megtalálta valaki a belső és külső sikertelenségének az okát, akkor módja van keresni a szerencsésebb természetet és a hite erejéhez mért feladatokat. Az igazán pozitív gondolkodás számol a kudarccal is. Erőtlen az olyan pozitív gondolkodás, amelyik nem bírja el a kritikát!
Egyébként valóban nagyon fontos, hogy valakinek legyen reménye és hite. Hiszen amikor valaki jobb külső vagy belső állapotot akar elérni: változtatni akar eddigi rossz természetén, káros szokásain és a teljesülésre nem jutható céljain, akkor itt valóban szüksége van a pozitív gondolatokra! Nagyon erősen meg kell kapaszkodnia az új és jobb lehetőségekben. Nem szabad pillanatra sem kételkednie a győzelemben, vagy engedni a visszaejteni akaró kívánságoknak. Ám, azt tudnia kell, hogy ő nem Isten, saját magát nem teremtheti! Ha mégis valami ilyesfélét gondol magáról, és a saját erejéből akar jobb belső állapotra és célba jutni, akkor valóban csődöt mond minden törekvése. Az emberben ugyanis benne van a bűn és a halál törvénye, amiből csak az Úr Jézus tud megszabadítani bennünket a Benne levő Élet Szellemének törvénye által! Nem tagadható azonban az sem, hogy emberileg is tekintélyes eredményeket lehet elérni. Például a fegyvere után élő Ézsaú lehetett egy nagyon eredményes vadász, de ez az eredményesség nem érhetett föl azzal az áldással, amit testvére Jákób kapott!
Igazán pozitív gondolatra jutni csak az Úr Jézusban lehet, Aki Isten és Ember fia. Ő, mint Ember Fia tapasztalta az emberben és környezetében levő bajokat, de mint Isten Fia győzelmet vett azokon. Ezért, aki hittel kiált hozzá és magát mélyen megalázva, azt Ő meg fogja segíteni. Viszont, aki nem tud alázatra jutni, mert nem ismeri el a maga semmiségét, azon az Úr nem segít, hanem annak a maga erejéből kell továbbra is bajlódnia!
Az Úr Jézus a feltámadása után egy alkalommal felkereste a tengerben halászó tanítványait és megkérdezte tőlük: Fiaim van-e valami ennetek való? Azt felelték, hogy egész éjjeli fáradozás után sincs. Az Úr Jézus azonban megmondta nekik, hogy hova vessék a hálójukat, és az Úr Szavának engedve: a halaknak nagy bőségét fogták ki! Ebből az esetből két tanulságot is levonhatunk. Az egyik az, hogy az Úr az övéit felkeresi, ha azok kitartóan küzdöttek, a másik pedig az, hogy az a tett és hely áldott, amire és ahova az Úr irányít!
Amikor Pál apostol arról szól, hogy a Jézus Krisztusban való Élet Szellemének törvénye megszabadított minket a bűn és halál törvényétől (Róm.8,2.), akkor ezzel azt is közli, hogy az igazi pozitív gondolkodás az Úr Szellemében van benne! Az Ő Szellemében ugyanis nemcsak a gondolat pozitív, hanem a cselekvőképesség is pozitív. Mégpedig annyira, hogy ebbe az emberben levő bűn és halál törvénye sem szólhat bele!