A működőképes hitélet

Az emberi test és a benne levő képességek csak a földi élet viszonyai között működőképesek. Mindaz, ami a földi élet hatáskörén kívül van, azzal nem tud mit kezdeni az emberi képesség. Az egy talentumot kapott ember is ebből indul ki, és ezért ássa el a kapott nagy értéket!

Viszont két vagy három talentumot is kaptak a kereskedésre fogékonyabbak. Ők ezekkel is tudtak gazdálkodni, sőt meg is kétszerezték azokat! Ők, ennek megtevéséhez talán olyan képességekkel is rendelkeztek, ami másoknak nem volt meg? Nekik sem voltak nagyobb képességeik, viszont volt olyan hitük, ami által más hozzáállással tudták fogadni a kapott értékeket. Amíg az egy talentumot kapott ember szorongott és féltében elásta azt, addig ők a kapott kincsekben nagy lehetőségeket láttak, és minden földi értéküket odaáldoztak ezeknek bírására és gyarapítására. Azokban a talentumokban az Úr is teljes szívet adott nekik és ők is azt adtak az Úrnak, ezért talentumaik száma is megkétszereződött.

Csakhogy nincs itt valami ellentmondás? Úgy tűnik ugyanis, hogy a több talentumot kapott emberek a földi erejüket és képességeiket mégiscsak föl tudták használni a következő világért! Szó sincs róla! Ők nem a földi erejüket és képességeiket használták föl, hanem inkább lemondtak azokról ezeknek bírásáért! Pál apostol is ezt tette:

 „… ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.” (Fil. 3,7-11)

Amint érthetjük, az Apostol lemondott a törvényből való saját igazságról, hogy a hit által való igazság által megnyerhesse Krisztust. Mi adott neki indíttatást ahhoz, hogy ebben a földi testben is tudja a jövendő világ érdekeit szolgálni? A Krisztusban kapott nagy kincs csodálatos voltának a megtapasztalása! Világossá vált előtte, hogy a Krisztussal együtt való halálban nemcsak a földi nyereségekről és a saját életéről való lemondás jelenik meg, hanem a Vele együtt való feltámadás is!

Most ezek után azt mondhatjuk, hogyha ezeket megértjük, akkor az emberi test szolgálni is fogja a következő világhoz kapcsolódó érdekeinket? Ezt nem állíthatjuk! Az emberi testben ezen az alapon nem tudhatjuk szolgálni a Krisztust. Szolgálni csak akkor tudhatjuk, ha először az Úr Jézussal együtt elmegyünk a Gecsemánéba, azután pedig a Golgotára. A Gecsemánéba azért, hogy halálfélelmünkben és rettegéseinkben az Ő gyötrelmeivel egyesülhessünk és mellette eshessünk a földre a Mennyei Atya előtt. A Golgotára pedig azért, hogy Vele együtt ihassuk ki a keserű pohárból a ránk eső részt. Vele egyesülnünk pedig azért kell, mert a földi nyereségeinkről és életünkről saját erőnkből képtelenek volnánk lemondani, és a szenvedést magunkra vállalni még annyira se volnánk képesek. Ha azonban Krisztus megragad minket és az Ő a halál félelmének, rettegésének és szenvedésének kapuján bevezet minket az Ő Isten voltának birodalmába, akkor testünk alázatos engedelmességre jut és az Úrral együtt fogunk föltámadni és cselekvővé válni!

Pál apostol ezt a Krisztusban való hit általi igazságot és belső életet a Korintusi gyülekezetben levő hívőkkel is kívánta megközölni. A saját életén keresztül mutatta pedig be azt, hogy tudjanak kiszabadulni önös életvitelükből. Erre sarkallva írta ezeket a sorokat:

„Ti már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok; bár csakugyan uralomra is jutottatok volna, hogy veletek együtt mi is uralkodhatnánk. Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat, utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek. Mi bolondok vagyunk a Krisztusért, ti pedig okosak a Krisztusban, mi erőtlenek, ti pedig erősek, ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. Mind ez ideig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk, és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul bujdosunk, és tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk, amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk; szinte a világ szemétjévé lettünk, és mindenki söpredékévé mind ez ideig. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet. Ha tanítómesteretek sok ezer volna is a Krisztusban, atyátok azonban nincs sok: mert az evangélium által én vagyok a ti atyátok a Krisztus Jézusban.” (1Kor. 4,8-15)

Pál apostol a szavaival nemcsak szorít a jóra, hanem tanít is, sőt egy nagyon mély titkot is megközöl! Azt, hogy egy lelkileg túlköltekező gyülekezet is tudhat működőképes lenni, ha vannak a gyülekezetben olyan működőképes hitéletet élő erősek, akik magukra tudják vállalni a gyöngék terhét. Ezáltal ugyanis bepótolják a létrejött hiányt. E hiánypótlást pedig tenniük kell az erőseknek két okból is. Azért is, mert a hitben gyengére nem lehet sokszor még a saját terhét sem rátenni, és azért is, mert a teher rájuk erőltetése törvény alá adást jelente, vagyis Krisztusból való kiesést! Ez az utóbbi állapot létrejöhet abban a gyülekezetekben, ahol nincsenek szeretetből áldozatra kész erősek. Az ilyen gyülekezet pedig beteg, vagy el is esett. Ők nem Krisztushoz viszonyítanak, hanem emberekhez, azokhoz való mérés és összemérés van szívükben, közben szívesen fitogtatják jóságukat és igazságukat.

Pál apostol életviteléből világosan kitűnik, hogy ő Krisztus példája szerint él. Amíg Krisztus a kereszten való győzelme által megszabadított minket a bűn és halál törvényétől, addig ő meg a gyülekezeteket romboló erők terhét vette magára! Krisztus szabadítása azt jelenti, hogyha a bűn és a halál törvényszerűen hat is testünkben, de lelkiismeretünkre nem esik ennek terhe. Pál apostol a bűnös és romboló erőkkel való megküzdése által pedig hatásosan tudta védelmezni a hitben még erőtleneket. Az apostol példája rámutat arra az igazságra, hogy egy gyülekezet számára nem elég csak a Krisztussal való szövetségkötés titkainak tudása, hanem szükség van ott hiányt bepótolni tudó és hajlandó atyákra is! Ők, az atyák azok, akik mindenkor készek az Úrral egyesülve a romboló erőkkel megküzdeni, és gúnyt, gyalázatot nem kerülve magukat áldozni a juhokért. Ebben van a talentumokkal való gazdálkodás igaz módja és példája, aminek eredménye a működőképes hitélet és gyülekezet létrejövése és abban megmaradása!