Lehet hallani olyan jelenségről, hogyha a békát forró vizes kondérba dobják, akkor kiugrik abból, de ha a kondérban levő béka alatt csak később kezdik melegíteni a vizet, akkor megfő abban.
A hitéhez hűségesen ragaszkodó ember nem köt alkut a belső meggyőződésével ellentétes életfelfogást hirdetőkkel, hanem határozottan eltávolodik azoktól! Viszont a saját táborán belül már nem biztos, hogy tudja magát tartani a meggyőződéséhez! Példa erre az az eset, amiről Pál apostol írt (Gal. 2,11-21).
A történet lényege az, hogy Péter apostol együtt evett és ivott a pogányokkal, de amikor máshonnan zsidók érkeztek hozzá, akkor már szégyellte, hogy ő a pogányokkal együtt eszik. A szégyenét az adta, hogy a Krisztusba vetett hite még gyenge volt ahhoz, hogy igazán fölülírja a mózesi törvényt. Szégyenében pedig elvonta magát a pogányoktól és vele együtt a többi zsidó is ezt tette. Sőt Pál küzdő társa Barnabás sem tudott megmaradni meggyőződése mellett. Pedig neki, a nem zsidók között való Örömüzenetet hirdetőnek, különösen tudnia kellett, hogy Krisztus a kereszten a zsidót és pogányt eggyé tette, a kettőből teremtett egy új embert (Ef. 2,14-15).
Mivel Péter, a tekintély megingott, ezért vele együtt meginogtak a többiek is! Ők sem tudtak kiugrani a tekintélyt jelentő „kondérból”! Isten kegyelméből azonban ott volt Pál, aki a mélyebben Krisztusra alapozott hite által ki tudta menekíteni őket ebből a „kondérból”.
Ahhoz, hogy a béka jelenség ne tudjon érvényesülni egy gyülekezetben, erősen kell küzdeni a különböző hatásokkal szemben a hitért és az Istenhez és Krisztushoz való első szeretetért! Ha ugyanis egy közösségben nem tudják kivédeni a béka jelenséget, akkor az egyre képtelenebb dolgokat fog tenni és elveszíti miatta a Krisztusban való belső életét.