Miért is foglalkoztat engem a szekta fogalma? Azért, mert egy közösségnek, vagy személynek nincs védekezésre való lehetősége a szektává vagy szektataggá válással szemben, ha nincsenek világos ismeretei az eredeti és valódi alap felöl. Ha viszont tiszta fogalmak vannak birtokában, akkor könnyebben tud az emberekkel kapcsolatot létesíteni és velük együtt a jót építeni.
Egy nagyobb közösségből kivált kisebb csoportot szoktak szektának nevezni. Ebből érthető, hogy egy vallásból vagy pártból kivált csoport ahhoz a közösséghez viszonyítva szekta, amelyikből kivált. Mind a vallási és mind a világi környezetben létrejött szektáknak sok közös vonásuk van, ezért a szekta fogalom mélyebb megértéséért érdemes együtt vizsgálni a kettőt.
Tapasztalhatjuk, hogy egy közösségből kivált csoport lehet a szekta szektájának a sokadik szektája is! Az egymásból kiszakadás oldaláról vizsgálódva azt is mondhatjuk vallási és nem vallási közösségre nézve is, hogy a szekták egy közösség bomlásának a termékei. Ebben a bomlási folyamatban nagy szerepet kap az önigazság és az egymásban való botránkozás. Idesorolhatjuk az önhittséget is, amikor valakik úgy gondolják, hogy ők jobban tudnák csinálni, mint az eddigi közösségük. A maguk tevékenységéről jobbat gondolók egyik csoportja úgy véli, hogy a számukra eredetinek tartott állapotot ők jobban tudnák képviselni, míg a másik csoport úgy ítéli meg a körülményeket, hogy ők az életképesebbek, mert a megváltozott külső körülményekhez jobban tudnak igazodni.
Amíg egy közösségen belül megvan a közösen egyet látás, az egyet akarás és az egy szívvel lángolás, akkor abban látszólag szilárd egység van. Azért írom, hogy látszólag, mert a magukban tehetséget érzőket és ambíciót hordozókat el foghatja az irigység a közösség dolgait aktívan cselekvőkkel szemben és ezért ők is akarhatnak szerephez jutni. Ha a szerephez jutás nem sikerül nekik, akkor igyekeznek klikkeket létrehozni és belső elégedetlenséget szítani. A viszály okozói azonban nemcsak ők lehetnek, hanem azok a szerephez jutott személyek is, akik az eddigi pozícióikat féltve, féltékenyen tekintenek a társaikra.
Mindezek mutatják, hogy a vezetők szívéből indulnak ki a viszályok. Az egymással szemben versengők egymással szemben való versengéseikkel azonban arról tesznek bizonyságot, hogy ők jobban képviselik saját személyüket, mint mindnyájuk közös ügyét! Ez pedig azt jelenti, hogy a közösség szempontjából nézve elvesztették hitelességüket. Mindebből következik, hogy egy közösség csak akkor őrizheti meg belső tartalmát és célját, ha a közösség ügyeit intézőknek van egy olyan csoportja, amelyik valóban saját maga elé tudja helyezni a közösség célját és érdekét, és ezt hatásosan tudja is képviselni! A hatásos képviselés abban mutatkozik meg, ha a versengők rágalmazásait, gyalázásait békésen elviselik azért, hogy ez által köztük a közös célért való küzdés az egymással szembeni harc fölé emelkedhessen.
A célért önmaguk fölé csak azok tudhatnak jutni, akik az általuk képviselt ügyhöz valóban hűségesek. A valóban hűségesekkel szemben meg szoktak jelenni a látszatra hűségesek is. Ők azonban hamarosan leleplezik saját magukat, mert képmutatásuk mögül önös törtetésük, mint szög a zsákból, hamar ki fog bújni. Ez a hamisság azonban nem mindenki előtt fog kiderülni, különösen a velük hasonló beállítottságúak előtt nem. Ők azonban az igazságot szóló becsületeseket sem fogják fölismerni.
Általános értelmezés szerint a nagyszámú vallásokat és pártokat nem tartják szektának, hanem csak a kis létszámúakat. A kis létszámúak viszont az igazságra hivatkozva azt mondják, hogy egy-egy közösség eredetiségét nem a létszám határozza meg, hanem az igazság. De melyik az az eredeti közösség és igazi szempont, amelyikhez valóban viszonyíthatunk, és amelyikhez viszonyítva valóban meghatározhatjuk a szekta fogalmát?
Ha a szekta fogalmához közelebb akarunk kerülni, akkor nekünk az egész emberiség belső állapotából kell kiindulnunk. Csakis az olyan igazság és ahhoz kapcsolódó gyakorlat nevezhető eredetinek és viszonyítási szempontnak, amelyik az egész emberiség problémáját képes képviselni és megoldani. Ilyen azonban csak egy van, mégpedig az, amit az Isten Fia, Jézus a kereszten létrehozott. Ebben ugyan sokan kételkedhetnek, sőt ellene mondhatnak, de mindez mit sem változtat azon a tényen, amit Jézus Krisztus a kereszten létrehozott.
Nyilván sokak számára csak mese az ember bűnbeesése. Nem tudják elhinni, hogy azért hal meg az ember, mert Isten halállal büntette azért, mert ettek az általa tiltott jó és rossz tudás fájának gyümölcséből. Ám e kételkedés és nem hivés ellenére is az ember mai állapota is híven őrzi a bűnbeesés eseményét. Az egymástól való elszakadást és szekta állapotot okozó viszály vajon nem a jó és rossz tudás fájáról való gyümölcsevés következménye-e? Gondoljuk meg csak, a jó és rossz tudás a szellemi testben élő angyaloknak volt a törvénye, akiknek szellemi volta lehetővé tette, hogy a jót és a rosszat igazán szét tudják választani és Isten parancsa szerint szolgálni is tudjanak. Viszont az anyagi testben élő emberek teste önmagukért való test, ezért a jót és a rosszat az ember a saját énje és érdeke szerint értelmezi, és nem a másokat szeretetből szolgálás szerint! Mivel pedig minden ember külön test és egyéni az érdekeltsége, ezért a testben élő ember mindig ki van téve az egymás közti viszálynak, sőt a saját magán belüli viszálynak is!
Jézus Krisztus azonban a keresztfán teremtett Önmagában egy új szellemi embert (Ef.2,14-15.), ezért Ő már úgy ment föl mennyei Atyja mellé a trónra, mint Isten és Ember fia! Aki Őbenne hisz és keresztségben egyesül, annak a mennyei Atya ebből a szellemi testből ad szellemi testet, hogy az angyalokhoz hasonlóan igazán tudjon ítélni és szeretetből szolgálni. A halálból feltámadott Úr Jézus úgy szólt: „Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Mk. 16,16). Az Úrnak ezek a Szavai minden emberre vonatkoznak, és minden embernek hasznos ebből kiindulni, és ennek alapján vizsgálódnia. Ha ebből indul ki, akkor nem fog szektát létrehozni és szektataggá válni!
Az Úr Jézus erre is tanított: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn. 13,35). Ebben a kijelentésben az is benne van, hogy Krisztus tanítványai olyan belső állapotban és Vele való viszonyban vannak, hogy van lehetőségük egymást szeretni és egymás terhét szeretetből fölvenni. Tehát minden adva van a Krisztusban élőknek ahhoz, hogy ne legyenek szekták, hanem Krisztus testén belül élő eredetiek. Ennek ellenére, hogy mégis sok szekta van azok között is, akik Krisztuskövetőknek mondják magukat, annak az az oka, hogy mégsem szellemben, hanem testben élnek továbbra is, azaz igazi keresztség és hit nélkül! Ők egy földi szintű igazság és szeretet szinten élnek. Ezen a szinten azonban nem lehet védekezni a bűn viszályával szemben, és az emberen és közösségen belüli romlással szemben pedig nem tud megjelenni a bajokból feltámadást adó új teremtés. Hiába menekülnek némelyek a törvényhez is, mert a törvény csak a bűnünket mutatja föl, de erőt nem ad a szent életre, viszont Krisztus igen!