A puha és kemény szeretet

Mi húsból és vérből való emberek a puha szeretetet kedveljük, az olyan ránk hatásokat, amelyek húsunknak és vérünknek tetszenek. Nekünk azok a dolgok kívánatosak, amelyeknek húsunk örül, amelyek nem jelentenek számunkra fájdalmat, hanem kellemes élményt és közérzetet adnak. Az olyan dolgokat szeretjük, amelyek vérünkkel, azaz természetünkkel nem állnak ellentétben. Tehát az egész lényünket kívülről és belülről simogató szeretet az, ami fölvidít bennünket, és mi csak ezt tudjuk szeretetnek látni. Pedig a szeretet nemcsak ilyen puha tud lenni, hanem kemény is!

Salamon király is fölismerte a szeretet kemény voltát. Így írt róla: „…erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.” (Én. 8,6). Ha ugyanis erős a belső vonzódásunk Istenhez és bizonyos személyekhez, akkor ez bennünket nem kímélő hajtóerőként munkálódik bennünk! Hatására képesek leszünk nehéz megpróbáltatásokat is kiállni, sőt még az életünket is odaadni azért, akit szeretünk. A nagy és erős szeretet azért tud kemény lenni, mert a szeretetkapcsolat sokkal fontosabb lesz számunkra, mint az, hogy mi történik velünk!

Az Isten Fia számára is a mennyei Atyjához való kapcsolat fontosabb volt Önmagánál! Már a Zsoltáríró ezt mondja Róla: „Mivel a házad iránti féltő szeretet emészt engem, a gyalázóidnak gyalázásai hullnak reám.” (Zsolt. 69,10). Az embermentő munkáját is negyvennapos böjttel kezdi, majd nap, mint nap viseli az Őt ok nélkül halálosan gyűlölő ellenségeinek támadásait és végül pedig a kereszthalált is képes elszenvedni Atyjához és hozzánk való szeretetből!

Az Úr Jézus nem botránkozott meg azon, hogy minden jósága és igazsága ellenére is Neki kell megfizetni annak a rombolásnak az árát, amit mi követtünk el! Tudta, hogy mennyei Atyja levehetné róla ezt a terhet, de azt is tudta, hogy le is venné, ha az úgy volna hasznos! Ezért Atyjának Hozzá való keménységében fölismerte azt a mélységes Szeretetet, amellyel az emberi létet vállaló állapota ellenére is ismét az Isten létbe helyezi Őt!

Mi emberek földi voltunknál fogva a puha szeretetet szeretjük. Ám, ha mi is óhajtjuk azt, hogy Isten bennünket is a mennyei létbe helyezzen, akkor nekünk is meg kell barátkoznunk a mennyei Atya kemény szeretetével. Ne zúgolódjunk tehát, ha a mi vállainkra is ráhelyezi az Isten gyermekévé formáló keresztet!

A mindennapi élet tapasztalata azt mutatja, hogy sohasem tudnak szeretettel betöltődni azok, akik szeretetnek csak a puha szeretetet ismerik el. Ezért ők mindig arról panaszkodnak, hogy nem szeretik őket. Valójában azonban az ilyen emberekből hiányzik az Istenhez és emberhez kapcsoló erős szeretet. E hiány miatt föl sem tudják fogni, hogy a szeretetből fakadó hűségnek vannak erős próbái és kemény oldalai. Tehát nekik sem szabadna mindenen botránkozni. Jó lenne, ha látnák, hogy a külsőnket és belsőnket megviselő állapotok lesznek a szeretet kapcsolatainkat megerősítő pecsétekké! Milyen szépen írja Dávid:

„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.” (Zsolt. 23,4).