Mi egy kis gyülekezet vagyunk

Senkit sem hívunk magunkhoz, de másokhoz sem küldünk. Ezt azért írom, mert ma nagyon zavaros olajokat árulnak az árusok, azaz nem tiszta tudományt.

A tapasztalható gyakorlat azt mutatja, hogy egy közösséghez való menésből még senkinek sem lesz belső változása. Hiszen, ha valaki egy közösséghez megy, akkor annak a kialakult rendszeréhez, személyes gondolkodásmódjához és szokásaikhoz kell igazodnia.

Krisztus Gyülekezetének pedig nem önmagára kell föltekintetnie másokat, hanem a kereszten függő Krisztusra, ahonnan ő is kapja a mennyei erőket. Igazi változásra valaki csak akkor juthat, ha a megfeszített Krisztussal egyesül. A belső változás azzal kezdődik, ha egy erős lelkiismereti küzdés által a megfeszített Krisztussal egyesülünk és Vele együtt meghalunk a régi magunknak, mert ezáltal meghal bennünk a bűn halált okozó hatalma is. Csak ezután támadhatunk föl, szintén Krisztussal együtt egy új életre.

Ha valakinek ez a lelkiismereti keresztsége nem történik meg, akkor a keresztség formai kivitelezése nem ér semmit. Még Istent kísértésnek is lehet mondani! Lehet, hogy „jó” ember lesz belőle, de Krisztust igazán követő nem. Ha valaki ugyanis nem tud igazán lemondani önmagáról, akkor olyan lesz, mint az Úr Jézushoz menő gazdag ifjú, aki ugyan üdvözülni nagyon szeretett volna és a törvényt is megtartotta ifjúságától fogva, de a nagy vagyonától nem tudott megválni és a Krisztust követés viszontagságait sem tudta vállalni (Mt. 19,16-24.).

Ma akadnak, – talán nem is kevesen – akik látszatra elhagynak mindent Krisztusért, de ha igazán nem ismerték meg a Krisztust és nem semmisültek meg Őbenne, akkor ezzel csak egy földi egyházat tudnak hirdetni és a saját jóságukat. Pál apostol viszont, csak a megfeszített Krisztus egyedüli ismeretével ment Korintusba, hogy azok hite ne emberi bölcsességen alapuljon, hanem Isten erején (1Kor.2,1-5.).

Gyülekezetünk arra törekszik, hogy a megfeszített Krisztus ismeretében növekedjünk és lehetőségeink szerint ezt közöljük meg másokkal is, mert a Krisztussal együtt történő föltámadáshoz és bajaink fölé kerüléshez, csak ezen az úton juthatunk.

Nekünk elég, ha sáfárkodhatunk azzal, amit az Úr adott. De az itt megjelenő írásokat olvasóknak is elég, ha a nyert ismeretek által a megfeszített Krisztusra hittel föl tudnak tekinteni és ebből a rájuk eső rész terhét fölveszik. Ha az Úr edényei, akkor az Úr el is fogja őket hívni és az üdvösségre is elkészíti őket.