Ne hagyjuk magunkat a képmutatóktól elcsalni. Krisztustól elismertsége nem az emberi szemek előtt szépen járóknak van, hanem azoknak, akik Krisztusban megjelent Isten igazságához szabják magukat. A két templomba menő ember példázatán keresztül az Úr világosan felmutatja, hogy nem a látszatra tökéletesen járó farizeus kedves őelőtte, hanem az, aki belső állapotának valósága szerint jelenik meg Isten előtt.
Pál apostol a megfeszített Krisztushoz igazított ismerettel ment a Korintusi Gyülekezetbe, ezért köztük szellemben és erőben tudott megjelenni. A megfeszített Krisztus ismerete abban volt, hogy az Ő kereszten való példája szerint vette magára a Korintusi Gyülekezet bűnének terhét. A szellemben és erőben való megjelenés pedig azt mutatja, hogy a bűn terhe fölé kerülhetett a Krisztussal együtt való feltámadás által, vagyis egy győzelemre jutott állapotból szólhatott és cselekedhetett ott.
A Krisztusban hívők tudnak arról, hogy a Szent Szellem ajándéka lehet egyes és kettős mértékű. Az egyes mérték az Isten kegyelmébe jutott hívő emberben van, a kettős pedig azokban, akiknek Krisztus adott másodszor is Szent Szellemet, hogy ennek erejével és bölcsességével pásztorolhassák az Ő juhait. A kettős mértékű Szent Szellem léte abban mutatkozik meg, ha a pásztornak van hit általi méltósága ahhoz, hogy Pál apostol példája szerint tudja fölvenni a gyülekezetekben mutatkozó terheket. Ha ezt nem tudja tenni, akkor vagy nincs ilyen ajándéka, vagy pedig a Szent Szellemben jelen levő talentumokat elásta.
Akár egyes, akár kettős mértékű Szent Szellem (Szent Lélek) ajándékról van is szó, annak jelenvalósága és méltósága a munkálódás szintjéből ismerhető fel. Amikor a zsidók körülvették Jézust, és kérdezték Tőle, hogy Ő-e a Krisztus, akkor Ő is a munkálódására hivatkozva válaszolt nekik. „Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem” (Jn. 10,25). Pál apostol is a munkálódásának szintjére hivatkozva tett bizonyságot a belső méltósága és hitelessége felől: „Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, csodákban és isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek. Mert mi az, amiben a többi gyülekezethez képest hátrányba kerültetek, hacsak az nem, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot!” (2Kor. 12,12-13)
Ma is, ha egy gyülekezet tapasztalja azt, hogy az Ige igazságának világosságában járhat és Krisztus kegyelmében megjelenő belső erők áldása és hatalma alatt élhet, akkor nincs miért nyugtalankodnia! A farizeusok hiába mondták rosszindulatúan az Úr Jézusról, hogy a Belzebub által űzi ki az ördögöket, amikor az ő fiaik tehetetlenül vergődtek a gonosz erők köteleiben (Lk. 11,15-23). Ahol a Szent Szellem jelen van, ott jelen van Isten országa is. Nem annyira testi csodákban, mint inkább Krisztus igazságának belső erejében és hatalmában!