Kedves Érdeklődő!

Itt olyan írásokra talál, amelyeknek a szellemisége közvetlenül kapcsolódik Krisztus Evangéliumához és a Tőle választott apostolok leveleihez. Ezalatt azt értem, hogy nem a mai kor szokásainak gyakorlatából indulok ki, hanem az Úr Jézus és az apostolok hitét alapul véve. Az apostolok írásai közül különösen Pál apostol írásai kapnak nagyobb teret. Erre azért van szükség, mert ő, aki erősen küzdő lelkiismeretén keresztül nagyon mélyen gondolkodott, nagyon közel tud lenni a mai kor gondolkodó és összefüggéseket kereső emberéhez is.
Egyébként ő is ugyanazt a Krisztust hirdette, mint a többi apostol, csakhogy más ismeretkörben élő embereknek! Azok a törvényt és a prófétákat ismerő zsidókhoz szóltak, viszont őt az Úr Jézus a pogányoknak nevezett nem zsidókhoz küldte, akik nem a valóságos Istenben bíztak, hanem a saját kezük által készített bálványaikban. E beállítottságuk miatt ők nagyon hasonlók voltak a mai kor emberéhez, mivel a mai kor embere is inkább bízik a saját keze által készített dolgokban, mint Istenben.
Ez a magatartás meglátásom szerint, vonatkozik jelenben zsidóra és nem zsidóra egyaránt, még a kereszténynek, vagy keresztyénnek nevezett közösségekre is! Miért? Azért, mert ma az emberek nem tudnak olyan Úrra alapozott hitűek lenni, mint Ábrahám volt. Amikor az Isten hívta ki őt népe közül, ő egyből szót fogadott. Hozzá hasonló hitűek voltak az apostolok is, amikor az Úr hívta őket: rögtön mentek. Előzőleg az Úr Jézus útjával erősen szemben álló, akkor még Saulusnak nevezett későbbi Pál apostol sem tanácskozott földi személyével, a testtel és a vérrel, hanem egyből engedelmeskedett a számára megjelenő Úr Jézusnak. Az Úr Jézus, ma is ilyen követőket keres, akiknek a saját életük sem drága, csakhogy Őt szívükben és életükben bírhassák!
Az elmúlt kétezer év is mutatja, hogy az Úr Jézust követés keresztet jelentő önfeláldozással jár. Az Ige is úgy írja, hogy a mennyei seregek a vérrel megfestett ruhába öltözött Igét követik (Jel.19,11-16.).
A kereszt egy ütközéspont és ennélfogva front terület, amelyben a Krisztusban való új élet összeütközik a bűn miatt óvá lett emberi léttel. Ebből következően az új életben járónak el kell viselnie a jelenlegi földi élet másságát, de a saját másságát is, azt, ami benne Krisztussal szembe áll! Sőt nemcsak elviselni, hanem szembe is kell fordulnia azzal a rosszal, amit magában talál!
Világosan láthatjuk ebből, hogy milyen is a Krisztusban való élet. A Krisztusban való hívő életkép tehát egyszerű: a Krisztusban boldogok vagyunk, a földi életünk azonban bajokkal telített. Azt is mondhatjuk azonban, hogy a Krisztusban való élet boldogsága elnyeli a bennünk levő bántalmak keserűségét!
Életünk minden területén is tapasztalhatjuk magunkban a keresztet létrehozó szellemi és testi gondolkodásmód ütközését. Más az Úr bölcsessége és más az emberek bölcsessége. Mi emberek az erő és hatalom által akarunk mindent birtokolni, Krisztus pedig, amikor mindnyájunkért kifizette Istennek bűneink adósságát, akkor az Önmagát odaadás által vett birtokba mindnyájunkat. A kifizetett váltságdíjért való bűnbocsánathoz azonban csak úgy jutunk hozzá, ha a Krisztus bölcsességéhez igazítjuk életünket és megkeresztelkedünk Benne.
Ezt a bölcsességet Pál apostol keresztről való tudománynak nevezi (1 Kor.1,18.),  amiről ezt írja:
„mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten hatalma és az Isten bölcsessége.” (1Kor. 1,23-24.)
Kánnai István