A Babilon az emberek szívében levő Isten országára épül rá. Úgy, ahogyan az ördög-kígyó csalása által rátelepült a föld urává teremtett Ádámra. Pál apostol ki is fejezte efeletti aggodalmát: „Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé. Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől.” (2Kor. 11,2-3)
Az eltántorodott gondolkodásúakkal kapcsolatosan pedig ezt írja az apostol:
„Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik. Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.” (1Tim. 6,3-8)
Az apostol szavaiból megérthetjük, hogy a tévtanokat az hirdet, aki „nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz”. Krisztus egészséges Beszéde a hívő ember hitalapja. Ebből ábrázolódnak ki a Bárány szarvai. Ez érthető is, mert a keresztről való tudomány Isten hatalma (1Kor.1,18). Ez az egészséges Beszéd is azonban betegséget és pusztítást okozóvá lesz, ha a Krisztus természetéből fakadó kegyesség elmarad. A hamis prófétáról is ezt írta János, a mennyei Jelenések írója: „És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, amely hasonló volt a Bárányéhoz, de úgy beszélt, mint a sárkány.” (Jel. 13,11)
A hamis prófétának ez a kettőssége nagy veszélyt hordoz magában, mert ez által veszi el az Isten országa számára való kenyeret és adja a Fenevad országa számára (Mt. 15,26)! A hamis próféta ugyanis csalárdsággal elüldözi Krisztus igazi papjait és ő pedig beül Isten templomában, és mintha Isten volna, a Krisztusra épített hitalapot a saját hatalmának fölépítésére és magasságba emelésére használja föl (2Thessz. 2,4; Ef.6,10-12). A templom megtisztításaként állítja be az igazak és a neki nem tetszők üldözését és ölését.
Az Antikrisztus kétféle ürügy által ül be az Isten templomába. Az egyik szerint ő képviseli az Isten Fiát, a másik szerint ő képviseli az isteni természetet. Valójában egyik állítás sem igaz. Az egyik a pápai út, a másik pedig a szabadelvűség útja. Az egyik a külső hovatartozást hangsúlyozza, a másik pedig a cselekedetek nélküli hitet. Ez a két út két malomkő, amik között szétmorzsolódik az emberek hite és örökélete. Ez a kettő – mivel egymással szemben áll – úgy néz ki, mintha egymásnak ellenségei lennének. Külsőleg ugyan igen, de valójában együtt dolgoznak. Ők képviselik az Antikrisztus jobb és baloldalát, amiknek belső feszültsége között a hívő szívek elvesztik a krisztusi szeretet belső mágnesességét. Ennek következtében pedig elbizonytalanodnak és Krisztusban megbotránkoznak. Ezért nem talál az Úr majd eljövetelekor igazán hívő embert a földön (Lk. 18,8)!
A közösséggé formálódó gyülekezetek előbb vagy utóbb a pápai útra sodródnak, ha személyes hatalmukat meg akarják tartani. Ez azonban belső értelemben a végüket jelenti. A gyülekezet megmaradása abban van, ha tud olyan lenni, mintha nem lenne. Ezt a jó állapotot azonban csak akkor tudják elérni, ha saját szemükben Krisztus jelentősége mindig fölül haladja személyes jelentőségüket. Ez az az állapot, amikor keresztségüknek megfelelően óemberük már nem él, hanem csak Krisztus bennük. Az Úr Jézus így is tanított: „…aki meg akarja menteni a lelkét, az elveszti, aki pedig elveszti a lelkét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.” (Lk. 9,24)
A hatalmi körön kívül levők és mindazok, akik nem tudják föltalálni magukat még a formai kereszténységben, illetve keresztyénségben sem, azok a szabadelvűség útját választják. Ők azok, akik azt üzenik Krisztusnak: nem akarjuk, hogy Ő uralkodjon rajtunk (Lk. 19,14)! Ők nagyon hangsúlyozzák a cselekedetek nélküli hitet, de nem annak igazsága szerint. A cselekedetek nélküli hit említése akkor helyes, ha különben helyet adunk magunkban Krisztusnak a bennünk való cselekvésre, a rajtunk keresztül való áldozatkész szeretetre. A szabadelvűek viszont akkor is örök boldogságot várnak el Krisztustól, ha a világnak adták át szívüket! Egyébként nem különböznek tőlük belső vonatkozásban a pápai úton járók sem, legfeljebb külső kivitelezésben. Mindegyik fél hatalmi szintje a világi hatalmak „oszd meg és uralkodj rajta” hatalmi szintjének felel meg. Ezért is tudnak ezek együtt őrlő malom kövek lenni!
A gyülekezetekben ezt a két utat hagyománykövető és világi jelzővel illetik. Ezek az egymással ellentététes, de a gyülekezetet együtt romboló utak azért jönnek létre, mert rendszerükkel és törekvésükkel önmagukat fejezik ki és nem a Krisztust. Éppen ezért egymásra ingerlően hatnak és egymástól emésztetnek is, mert önkifejezésük teljessége semmiképpen nem érheti el Krisztus igazságát és az ebből következő védelmet és örökéletet adó teljességét.
Bábelben, a Fenevad országában mindegyik fél békére törekszik ugyan, de úgy, hogy a másik fél megalázva legyen alatta. A Krisztus országában valóban élő hívők viszont méltóságra kívánják egymást segíteni. Azt akarják, hogy egyik testvérük se legyen a bűn gyalázata alatt, hanem naponként részesüljön Isten Krisztusban újat teremtő hatalmában és boldogságában! A Krisztuson belüli Isten országában élők mércéje nem versengés alapú, szívük középpontjában nem az önmaguk fitogtatása áll, nem annak bizonygatása, hogy ki a hűbb, ki az igazabb és ki a jobb. Mindezek a magatartásformák ugyanis szolgai és béresi állapotra utalnak. Viszont mindazok, akik az Úr Jézus barátaivá és testvéreivé lettek, mindegyik szívében benne van az Isten és Krisztus házához való buzgó szeretet, amely szeretet lángjában állandóan égnek, hogy Krisztus Egyháza minél dicsőségesebb legyen. Az ellenségeiket sem gyűlölik, hanem hő szívből kívánják számukra, hogy Jézus igaz ismeretére jussanak, mint Saulus a Damaszkuszi úton (Csel. 9,1-20).
Amíg tehát, az oszd meg és uralkodj elv alapján tevékenykedők saját hatalmukat és földi országukat építik, azaz a Bábelt, addig az Isten Szent Szellemének engedők és vezéreltek által Isten országa épül. Sokszor nem is láthatóan, szinte híre nélkül!