Az Élet kulcsa Krisztus Örömüzenetében van elrejtve. Aki megtalálja, meg fog keresztelkedni Krisztusban. Nemcsak forma szerint, hanem annak belső lényegét betöltve is!
A keresztség: a megfeszített Krisztussal együtt való meghalás, eltemetkezés, amit az Úrral együtt való feltámadás követ. Ezt a feltámadást azonban csak azok érhetik el, akik Krisztussal együtt valóban meghaltak, mert halál nélkül ok nélküli az eltemetkezés és a feltámadás várása.
A Krisztussal együtt történő meghalást azonban az emberi természetünk ki akarja kerülni. Aki hagyja magát ettől becsapni, csak a halál látszatáig tud eljutni. Így élete is egy csak képzelt föltámadáson nyugszik! Az Úr megmondta: „Mert aki meg akarja menteni a lelkét, az elveszti, aki pedig elveszti a lelkét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.” (Mk. 8,35.)
Célul tűzheti ugyan maga elé valaki azt, hogy Istennel és emberrel szeretetben akar élni, de ez nem megy zökkenőmentesen! A szeretet szerinti élet fönntartásáért ugyanis állandó áldozatot kell bemutatni. A személyes érdekeinkkel meg kell vívnunk a csatát, ha a szeretet betöltéséhez ragaszkodunk.
Ebben a harcban teljesen kimerülnek azok az emberek, akik csak a kitűzött céljaik eléréséért küzdenek, de önmagukat nem adják föl. Ő körülöttük el fog fogyni a levegő, mert anélkül akarják magukba szívni a friss levegőt, hogy az elhasználtat magukból kifújnák! Hiába akarnak ugyanis mindent magukhoz ragadni, ha közben önmagukat nem teszik félre Krisztusért és másokért. Az Úr Jézus a saját testét mások számára való kenyérnek nevezte, vérét pedig italnak! Csakis egy ilyen belső állapot mellett jön létre az egészséges szellemi anyagcsere Krisztussal és emberrel. Ha valaki ezt nem teszi, akkor egyre inkább elhasználódik benne a levegő és mind élettelenebbé válik. Ez az élettelenség megmutatkozik abban, hogy nem tud környezetéhez szeretettel viszonyulni. Úgy érzi, hogy a jóra való törekvése ellenére is mindig rosszat kap. Ennélfogva jogosnak érzi, hogy a rosszal szemben rosszal válaszoljon: például durvasággal, csipkelődéssel, stb. Ez a viselkedés azonban még inkább megritkítja a körülötte levő levegőt!
Amikor pedig valaki azt érzi, hogy körülötte egyre inkább fogy a levegő, azaz elszállt a szeretet, akkor elé jön a teljes kudarc és összeomlás képe. Ezt azonban nem csak egyszer vagy kétszer éli meg, hanem sokszor is átéli életének ezt a tragédiába fulladását. Ez a vesztőhelyre való többszöri séta azonban tönkreteszi érzelem és értelem világát idegzetével együtt.
Az Úr Jézus azonban ki tud minket szabadítani ebből a bajból, ezt mondja azért nekünk:
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Mt. 11,28-30.)
Ha megtanuljuk Tőle ezt a szelíd és alázatos szívűséget, akkor nemcsak jó belső állapotba fogunk kerülni, hanem még mi is tudunk másokat jó állapotra segíteni! A boldogságra éppen az ilyen aktív szeretet által juthatunk el, mert az Élet kulcsa az, ha mi is a bennünk munkálódó Úr Jézus által tudhatunk mások számára étellé és itallá lenni. Akik igyekeznek hálás szívvel szolgálni az Úrnak és másoknak is örömet szerezni, azok ezt a belső kegyelmi életet el is érhetik Isten áldásaként Krisztusban!