A világi bölcsesség által való lélekgyógyítás hasonlít a halottidézésre. Álmokon és hipnózison keresztül keresik az emberben elrejtőzött bajokozót. Ha sikerül megtalálniuk, akkor igyekeznek azzal szemben fölerősíteni az emberi ént, azaz kihozzák azt a sírjából, onnan, ahova azt Jézus halála után levitte. Az én erősítés történhet beszéden, gyógyszereken vagy egyéb módszereken keresztül. Az én erősítése nagyon logikusnak tűnik, mivel a bajba estek többsége elbizonytalanodott és felkavart állapotban van: kétségek, szorongások, félelmek, vagy zabolázhatatlan indulatok gyötrik őket. Könnyebb esetekben valóban célt érhetünk bátorítással és vigasztalással. Különben ezt tenni kötelességünk is egymás iránt.
A baj ott kezdődik, ha valakinek olyan nagy lelki súlyt kellene fölvenni, aminek terhe előzőleg már azt a földre nyomta! Ilyen esetekben a segíteni akaró is tehetetlenné válik. Még akkor is, ha ő föl tudná is venni ezt a terhet. A problémát az adja, hogy a másik emberre „kötözött” terhet más nem emelheti föl, sírjából azt nem hozhatja ki! Testén segíthet, de lelkén nem.
A gyógyszerkészítők az agykutatókkal és a pszichoterapeutákkal karöltve az emberi test működéséből egyre többet tudnak fölismerni és ennek megfelelő gyógyszereket készíteni. Ám ez azt jelenti, hogy nem magát a szellemet és lelket ismerik föl, hanem csak azt a testet, amely a szellemnek és léleknek tartója és tömlöce. Nem az Istennel való belső kapcsolat által jutnak eredményre, hanem a különböző jelenségek és hatások ismeretén keresztül.
Most ezek után azt mondjuk, hogy a hívő ember nem használhat ilyen gyógyszereket? Akkor mondhatnánk ezt, ha a gyógyszerek a varázslat termékei lennének. De nem azok, mert ezek a gyógyszerek az Isten által teremtett test működéséhez vannak igazítva. Ezek a készítmények hasonlók a törvényhez, amely a bűnösöknek lett adva és nem az igazaknak. Ám ezzel is lehet jól élni, mint azzal, ha nem ragadunk le a test jobb állapotra jutásánál!
Mi, Krisztusban hívők ezért nem elégedhetünk meg a földi tudomány testet gyógyításával. Nekünk a lelki és szellemi gondjainkat Krisztushoz kell vinnünk! Ő, az Úr egészen másként munkálódik, mint a földi tudósok. Amíg a világi bölcsesség szerint gyógyítók kívülről kutatják az emberben levő lelki baj okozóját, és emberi képességeken keresztül hatnak, addig Krisztus Szent Szelleme által belülről munkálódik bennünk és egész lényünket olyan újbor állapotába hozza, amely képes minden bajt okozó salakot kivetni belőlünk! Ennél fogva a bennünk munkálódó Krisztus isteni ereje és kegyelme által a földre esett és nyomott állapotunkból a talpunkra állhatunk! A terhet pedig ezután – az Úr akarata szerint – vinni, vagy levetni is tudhatjuk!
Mindezek az életfolyamatok pedig szorosan kapcsolódnak a Krisztusban való keresztségünk belső rendjéhez. A belső rend pedig ez: a megfeszített Krisztusban halálra feszül a terheket vinni nem tudó emberi énünk, ezután pedig Krisztus átveszi bennünk a vezetést, kitisztítja szívünket és felékesíti szellemi ajándékokkal és jó cselekedetekkel. Egy ilyen, Krisztussal együtt élő állapotban pedig nem úgy vagyunk, mint a bűnbe esett Ádám, aki elrejtőzött az Úr színe elől, hanem olyanok, mint az Úr Jézus, Aki a Szent Szellem erejével a pusztába ment, hogy megküzdjön az embert elcsaló ördög-kígyóval. Ebből következően pedig nincs szükségünk eltakarni, vagy másokra vetíteni hibáinkat, mint Ádám az asszonyára és az asszony a kígyóra, hanem Krisztusban fölvállalhatjuk annak terhét, mint ahogyan azt Ő, az Úr is tette.
Nagy különbség van az én erősítésén keresztül való gyógyítás és a Szent Szellem által való gyógyítás között. Az emberi én számára steril körülményeket kell létrehozni, mert gyöngesége miatt mindenben hamar megbotránkozik. Negatív jelzőket és neveket kapás senkinek sem esik jól, de az énjében élő ember számára ez tragikus lehet. Ha sokaktól, vagy tekintélyestől kapta ezeket a bélyegeket, akkor úgy érzi, hogy ez meghatározza életét, ezt már képtelen lesz lemosni magáról. Viszont, a valóban Krisztusban élőnek van egy olyan belső élete, amelyet Isten kegyelme és Krisztus tekintélye és hatalma határoz meg! Ennélfogva tudja magát függetleníteni a sárdobálók gyalázkodásaitól és álnok támadásaitól. Sőt nemcsak függetleníteni tudja magát azoktól, hanem a bántalmakat békés hittel viselése folytán Krisztus őt azok sorába állítja, akikről azt mondta: boldogok!
Ha a földön való életünket jobban figyelembe vesszük, akkor szinte mindenben belső nevünk fölülírását láthatjuk. Például a testünkben is a baktériumok és vírusok igyekeznek fölülírni egészséges állapotunkat az ő képükre. Ha ez sikerül, akkor megbetegszünk, de ha egészséges a szervezetünk és küzdőképesek vagyunk, akkor a fölülírást letörölhetjük magunkról! Az emberi társadalmon belüli életünk is ilyen viszonyok között folyik. Mondják is a küzdő típusú emberek: „Ami nem öl meg, az megerősít!”. Keresztelő János is hasonlóan szólt az Isten Fiával való kapcsolatunkról: „…Ő majd Szent Szellemmel és tűzzel keresztel titeket” (Lk. 3,16). Vagyis az Úr tűzpróbákon keresztül is visz bennünket, hogy kinyilvánuljon ezeken keresztül hitünk, engedelmességünk és Vele-győztes állapotunk.
Tehát, amíg a földi tudomány a rejtőzködő lelki baj szellemét igyekszik a mélységből a felszínre idézni, és az ént szembeállítani azzal, addig Krisztus keresztről való tudománya nemcsak egy vagy két baj szellemét hozza a felszínre. Hanem az emberi én által képviselt egész óember szellemét a felszínre hozza és az Úr Jézus vérében levő Szent Szellem halálos ítélete alá helyezi azt és lemossa rólunk annak minden szennyét Isten kegyelme által! Ha pedig továbbra is úgy élünk, hogy látható legyen bennünk és rajtunk a Szent Szellem új embert formáló munkája, akkor valóban új emberekké is lettünk Krisztusban! Akik ilyen szellemű hit által élnek, azok örülnek, ha egy-egy rosszat fölismerhetnek magukban, mert hiszik, hogy a megfeszített Krisztusban az meg fog halni és azzal szemben még teljesebb életet teremt bennük Isten. Viszont, akik igazából nem hisznek a bűntől való szabadításban és az újat teremtésben, azok magukban semmi rosszat nem akarnak meglátni és kétségbeesetten vagy dühösen hadakoznak a hibáikat felmutatókkal szemben! Ezek farizeusok, mi ne legyünk azok, hanem higgyünk lelkünk üdvösségére!