Van, aki az Igét az ismeretei és képességei alapján szólja, viszont van, aki az Igét az Úrral és a vele beszélővel összekapcsolódva szólja, ahogyan az Úr ezt láttatja és közli vele. Ebből következően az egyik ember magából szól, a másik pedig az Úrból!
Van, akinek a gondolatai mindig a saját igazsága körül forog; és van, aki az Igazsághoz egyre inkább közeledve állandó belső változásban van, vagyis a pontatlanabb régit mindig a pontosabb újra cseréli fel a szívében.
A hagyomány alapú hívői gyakorlatot követő hívőt is kizökkentheti a hagyományból például egy betegség, vagy valamilyen tragédia és ez által belsőleg közelebb kerülhet Istenhez. Ez a közelség azonban nem tud tartós maradni, mert mégis az ő hagyomány szerinti életformájából következőnek tartja a benne létrejövő belső eredményt. A gyülekezeten belül is ennek az egyéni teljesítménye lesz kiemelve, dicsőítve és mások számára példának adva! Ez pedig a versengéshez vezet, a másoknál magát különbnek tartás érzéséhez és a gyengéknek gyalázásához, vagyis egy antikrisztusi állapothoz. A megfeszített Krisztus ugyanis más példát hagyott hátra: Ő lett értünk megvetett és gyalázatos, csakhogy mi a dicsőség állapotára eljuthassunk!
Krisztus azt parancsolta, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Ő szeretett minket. Ezt azonban csak Vele keresztségben egyesülve tudjuk betölteni. Ezért ez a cselekvésmód kizárja a dicsekvést és a versengést és egy alázatos egymást szeretéshez vezet!
Amikor a törvény megjelent én ember meghaltam, mert bűneim miatt engem halálra kárhoztatott a törvény. Ez az emberi állapot pedig azt mutatja föl, hogy nekem embernek nem lehet törvényből való igazságom, mivel a törvény éppen azt mutatja föl, hogy én bűnös vagyok! A példázat szerint a templomban imádkozó vámszedő ezt nagyon fölismerte, ezért kiáltott önmagában felindultan: Isten! Légy irgalmas nékem, bűnösnek!
A törvény igazságával szemben azonban megjelent Krisztus igazsága számunkra, mert általa Isten kegyelme minket bűnösöket is igazzá tesz! Olyannyira igazzá tesz pedig, hogy a bennünk ható Krisztus igazsága által mi is adhatjuk a szeretet által magunkat másokért! A kapott talentumaink pedig ez által kettőződnek meg! Mert ha a mi testünkön belül ahhoz hasonlóan szenvedhetünk másokért, mint ahogyan Krisztus a saját testén belül szenvedésével fizetett a mi bűneinkért, akkor az irgalmasság által mi is irgalmat nyerünk! A mások iránti irgalmasság ugyanis bizonyságot tesz arról, hogy az Isten nekünk adott bűnbocsátó kegyelme nem egy idegen szelleműnek lett adva!