Jézus, amikor ment fel a Golgotára, akkor az Őt sirató asszonyoknak azt mondta: „Jeruzsálem leányai ne sírjatok rajtam, inkább magatokon sírjatok, s gyermekeiteken….Mert ha zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?” (Lk. 23, 28.31.)
Vajon gondolták-e az Őt siratók és az ott levő emberek, hogy Jézus a „zöldellő fa” kifejezéssel nemcsak az Ő igaz és jó voltában jelentkezik náluk, hanem a prófétáktól már előre kijelentett nevében is? (Ézs.11,1.) Názáret nevének jelentése ugyanis: fiatal sarj, zöld ág, elkülönített. Mennyire illik ehhez a kifejezéshez az is, hogy Ő, a szellemi testvérei között az első Zsenge (1Kor.15,23.), vagy amíg az első Ádám csak lelkes lény, addig Ő az utolsó Ádám pedig már megelevenítő Szellem! (1Kor.15,45.)
Pál apostolt – az első nazarénusok vezetőjét – is jellemezte a nazarénus név jelentése, hiszen azt mondta magáról: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal.2,19-20) A mi Krisztushoz való törekvésünk is ezért elsősorban az Ő tanításán és példáján alapszik, hogy mi is többé ne mi éljünk, hanem Krisztus éljen bennünk, és lehessünk általa valóban nazarénusok!
A mai nazarénusok elődei is, amikor megjelentek a régebbi Magyarország több népet magába foglaló területén, akkor a nép őket is nazarénusoknak nevezte a Názáreti Jézus neve után. Vajon miért? Ennek egyik oka az lehet, hogy a nazarénusok szájából és gyülekezeteiben sűrűbben hallhatták Jézus nevét, mint a templomokban. A másik ok pedig, a leglényegesebb az lehetett, hogy ők ebben az országban első sarjak voltak, belső minőségükre, buzgóságukra és elevenségükre nézve pedig zöld ágak, és elkülönítettek, azaz nem a világéi, hanem Jézuséi! A nép ezt az elnevezést nyilván nem nagy bibliai ismeret alapján adta nekik, hanem egy belső ösztönből, mert megjelenésükben ők fejezték ki legjobban azt, amit a Názáreti Jézusról ismertek, és Vele kapcsolatosan gondoltak és éreztek. Ezzel azonban végül is a prófétai szavak jelentek meg bennük és általuk a nép felé is.
Most azonban a nazarénusokat már másfajta névvel is illetik. Egy újságíró (nyilván tudakozódás után), azt írta a nazarénusokról, hogy ultrakonzervatívak és fundamentalista irányzatúak! Ez a nazarénus szónak pont az ellenkezőjét jelenti! Egy konzerv állapotot! Ebben az állapotban az elődök lángoló hitcselekedeteivel szemben már az ész jót és rosszat tudása áll, és az eleven hithajtásokkal szemben a szokás és hagyomány által szült holt cselekedetek tömege. Ebbe beletartozik a világ szeretése és hajtása is.
Ezzel a „konzerv” állapottal terhelt környezetben is azonban van még lehetőség a jóhoz, vagyis a valódi krisztusi alapokhoz való visszatéréshez! Bár ez attól függ, hogy kinek milyen a keresztsége. Aki valóban Krisztusban keresztelkedett meg a hit által, az föl fogja ismerni ezt az eleven hittel szemben létrejött holt állapotot. Viszont, akik a hagyomány alapján „tértek” meg, azok az igazi Krisztusi úttal szembe fognak szállni, mint a saját törvényükhöz ragaszkodó zsidók Krisztussal és követőivel szembe szálltak.
A mai nazarénusok elődje Fröhlich fölismerte, hogy a hagyomány egyenlő a 666-tal jelzett Fenevaddal. Ez a szám a veszedelembe menő hatodik naphoz tartozó földi élet szerinti teljességet fejezi ki, nincs benne a hetedik nap örök nyugalmat és boldogságot adó teljessége. Szeretnénk viszont, ha minél kevesebb ember lenne a 666-hoz tartozó, és élhetne a Krisztusban való keresztség igazsága szerint. Jézus magvetőről szóló példázata (Lk.8, 5-15) föltárja ezt a lehetőséget előttünk.
Hullik mennyből az ember szívekbe az Élet-magva, de csak azok kelnek ki és hoznak gyümölcsöt, amelyek jó szívföldbe estek. Minden nap egy ilyen életet vagy halált adó keresztség a számunkra. Ha hiszünk, akkor tudjuk magunkat áldozni a hit által az Úrban a napi terhek fölvételéért és föl is támadunk cselekvésre készen! Ha viszont nem hiszünk, akkor elbukunk és ránk nehezednek az egymásért is föl nem vállalt terhek!