Múzeum-gyülekezetnek azt a gyülekezetet nevezem, amelyik nem az élő Krisztust mutatja be életével, hanem csak formailag utánozza azt.
A formai utánzás sokféleképpen történhet. Utánozhatják a kezdeti vagyonközösséget, nyelveken szólást, gyógyításokat, ördögűzést, és a szent életet is. Az utánzás alapján azonban ezek az eredetinek csak hitvány másolatai és hamisítványai tudnak lenni! Nekünk az elődök hitét kell követni és nem a formai kivitelezésüket.
Arra kell törekednünk, hogy Krisztus törvényét tudjuk betölteni, az egymás terhének hordását, és arra, hogy közben ne botránkozzunk meg bennük és ne ragadtassunk el a rossztól. (Gal. 6,1-2.). Legyen olajunk ahhoz, hogy az újabb és újabb terheket is föl tudjuk venni!
Munkálódjunk állandóan, ne csak magunkért és a velünk egyetértő közvetlen környezetünkért, hanem mindenkiért. Az Úr Jézus mindenkiért meghalt! Ha csak arra törekszünk, hogy megfeleljünk a közvetlen környezetünk számára, akkor annak sem fogunk megfelelni! Nem kerülhetjük el ugyanis azt, hogy a hozzánk hasonlóan gondolkodó környezetünkben is megjelenjenek a tőlünk különbözően gondolkodók és viselkedők. Ha csak azt tudjuk nekik mondani, hogy a ti gondolkodásmódotok és viselkedésetek idegenek számunkra, de nem tudjuk Krisztus Evangéliuma alapján megmondani, hogy miért és mi az igazi, akkor a mi gondolkodásmódunk és viselkedésünk idegen lesz Krisztus előtt! Sőt nagyon rossz is lehet a miénk, ha mellette nem tud megjelenni az Evangélium igazsága! Viszont nagyon sok jó lehet abban is, amitől szokásaink alapján idegenkedünk!
Mivel Krisztus minden embert meg akart menteni, ezért mindenkiért áldozta magát! Nekünk is legyen szeretetünk azok iránt is, akik különböznek a mi fölfogásunktól. Ha van szeretetünk irántuk, akkor meg fogjuk találni Jézusnál számukra azt a gyógyírt, ami által hitre juthatnak és a jót és rosszat elválasztani tudó belső bizonyosságra. Ha ezeket tesszük, akkor igaz krisztuskövetőket gyűjtünk az Úr számára, akik a hitük tudatossága által cselekszenek és nem lélektelen emberi szabályokat követnek! Pál apostol nem azt kereste, hogy miben különböznek tőle az Athéniek, hanem mi az, ami a gyakorlatukban jó, ami által lehet kapcsolódni hozzájuk! (Csel. 17,22-31). Mi se legyünk restek a lelkiismeretes vizsgálódásban és a mindenkiért való munkálódásban, mert ha nem futunk elég gyorsan a szellemi ínség meg fog előzni bennünket!
Nehéz az embereket valódi hitre hozni, sok fáradsággal jár ez, de megéri. Krisztus és az apostolok is sokat szenvedtek azért, hogy olyan emberek születhessenek, akik belsőleg vezéreltek és nem emberi kitalálások által. Az elmúlt évezredekben hány meg hány jó alapon kezdett gyülekezet ment már amiatt tönkre, hogy az utódok nem az előttük járók hitét és szeretetét követték, hanem csak a kivitelezéseik formájának akartak megfelelni!
Nagyon törekedjünk, hogy Krisztusnak valóban gyülekezete legyünk, és ne változtassuk át a gyülekezetet múzeummá, magunkat pedig múzeumi tárgyakká! Az élő Krisztust ábrázoljuk ki!