Vágyok bizonyságot tenni Krisztus Örömüzenetének Szelleme alapján a Názáreti Jézust követő első nazarénusokról, akik számunkra példa gyülekezetek. Közvetlenül az Úr Jézus rendelte számukra apostolul Pált, hogy a nem zsidó emberek is ismerjék föl Ábrahámot atyjuknak lenni és higgyék Ábrahám áldása Krisztusban rajtuk is beteljesül (Gal. 3,13-14).
Az első nazarénusok világosan láthatták, hogy Krisztus bennük, köztük és értük hatalmasan cselekszik! Megtapasztalhatták, hogy az Istennel Krisztusban létrejött békesség nagy hatalmat képvisel életükben és az szilárdan megáll minden külső és belső megpróbáltatásaik között is. A békesség hatalma azért lehetett olyan erős személyi és gyülekezeti életükben, mert a Krisztus értünk való áldozata által Istennel létrejött békeszövetség megmaradásáért tudtak hatékonyan küzdeni. Úgy szerették egymást, mint Krisztus őket, és az ő szívük volt annyira szent és a megfeszített Krisztust ismerő, hogy nem tévesztették össze a testvért a bűnnel, hanem különbséget tudtak tenni a vétkes és a vétek között. Az első nazarénusok szívének lángja magasra lobogott Krisztusban Isten felé és egymásért. Ezzel magas szinten tettek bizonyságot arról, hogy Krisztus értünk való áldozata nyomán az Isten békessége valóban jelen van az ember életében és nagy hatalmat képvisel.
Miután szívünkön belül fölismerjük az ő létezésük szilárdságát és magasztosságát, azt is fölismerjük, hogy mi ettől messze, de nagyon messze vagyunk! Föltesszük magunknak a kérdést: mire való az ő példájukra tekintenünk, amikor ettől – saját megítélésünk szerint – behozhatatlan távolságra vagyunk? Ha azonban szívből való őszinte hittel felkiáltunk: Istenem erősen hiszek Benned és Hiszem Jézusom, hogy Te vagy Közbenjáró Isten és ember között, akkor Ő munkálódni fog bennünk is és értünk is! Az Úr előtt ugyanis természetes, hogy mi gyöngék vagyunk, és az értünk való munkálódásra nézve számára ez nem jelent akadályt. Az Isten békességének hatalma a mi körülményeink között is cselekvőképes.
Pál apostolt is félelmek és rettegések vették körül, sőt még a Sátán angyala is csapdosta őt, ami által nagyon erőtlenné lett. Az Úr azonban azt mondta neki: „…Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz…” (2Kor. 12.9). Ez pedig arra mutat, hogy ma is mindenki megnyerheti Krisztusban Isten békességét.
Tehát ma is mindenki számára elérhető Krisztusban az Istenben való békesség, ám ehhez meg kell nyerni azt a hitet is, amelyik nem ingadozik Isten és a világ között, saját énje és a szeretet között, a testben való életben maradása és a Krisztusban való életben maradása között. Ha valaki eldöntötte magában, hogy ő Istennek kíván szolgálni egész életében, ezt akkor döntheti el igazán, ha hiheti is vágyát és ehhez az Urat megnyerte magának. Aki meg tudja nyerni az Urat, annak Ő fog adni megszentelt és neki elkötelezett szívet. Az ilyen belső állapotban levő életében Isten békessége jelen lesz, hogy mellé álljon minden küzdelmében és megerősítse őt, mert ő valóban nazarénus, aki valóban a Názáreti Jézus Krisztus testének tagja.
A nazarénusnak nem szabad elfelejtenie, hogy azért vesz körül minket Isten békességének hatalma, mert a Názáreti Jézus a keresztfán a törvény követelésének mértéke szerint – szenvedésével és halálával – kifizette Istennek a bűneink miatt fennálló adósságunkat. Ezután már Isten nem tart minket ellenségnek, hanem Övéinek, akiken mindig hajlandó segíteni. Ő erősen munkálódik azon, hogy mi alkalmasak lehessünk az Ő követésére. Tanítványaihoz is így szólt: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” (Jn. 14,27)
Pál apostol még ezt is írja: „A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott még bőségesebben kiárad a kegyelem;” (Róm. 5.20). Ezt a nagyobb kegyelmet akkor tapasztalhatjuk meg, amikor a bennünk levő kísértő és a bűntől vezéreltek felettünk való nagy erővel és hatalommal ránk törnek, de mi mégis hiszünk minden tévesztéseink ellenére is, és másokkal szemben pedig Krisztus törvénye, a szeretet alapján állunk. Krisztus ilyen nehéz esetekben azt az erő és méltóságbeli különbözetet, ami köztünk és a külső és belső ellenségeink között fönnáll, Önmagára vállalja. Ez történt akkor is, amikor Pál apostolnak a császár elé kellett állnia (2Tim.4,16-18). Az Úr hatalmasan mellé állt és támadásra képtelenné tette Nérót, az oroszlánt és ő pedig még ott is hirdethette a pogányok számára az Örömüzenetet!
Ha Isten Pál apostolban megjelenő nagy kegyelmének a titkát akarjuk kutatni, akkor rá kell jönnünk, hogy Pál bátor és szilárd hitében van a titok megoldása, ő ugyanis nem futamodott meg, hanem meg tudta várni Isten kegyelmét. Hogyan tudhatott ilyen bátor és teljes hitű lenni, amikor a társai mind elmenekültek mellőle? Ennek megértéséhez segíthet minket az, hogy az apostol írt olyan emberről, aki elragadtatott a harmadik égig és olyanról is, aki elragadtatott a paradicsomba, amiben nyilván neki is lehetett része. Ezek az elragadtatási helyek a szellemi élet olyan magas és nagy teljességű szintjei, amely a földi élet bűneivel és hatalmi erőivel szemben kellő ellensúlyt tudnak képviselni. Nyilván Pál apostol szívébe bele volt írva ez a mennyei méltóság hite és így meg volt benne a császár hatalmával szembeni ellensúly!
Ez azt jelentette az akkori nazarénusok számára, hogy Isten országa jelen van életükben. A mi számunkra pedig azt jelenti, hogy sűrűn zörgessünk az Úr ajtaján és akkor nekünk is megnyílik! De tudomásul kell vennünk, hogy csak azok számára nyílik meg az Úr ajtaja, akik Pál apostol által Krisztusra épített alapon állnak. Az apostol ezt írta a pogányoknak nevezett nem zsidó emberekről: „…lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd, azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.” (Róm. 2,15-16). Vigyázzunk ezért nagyon és ne tévelyegjünk ide-oda, mert a pogányság számára egyedül csak Pált rendelte Krisztus apostolul!
Pál így tanított: „…Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban……Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!” (Fil. 4,7.9.) Akivel vele van a békesség Istene, annak mással szembeni haragján nem nyugszik le a nap, hanem addig kibékül (Ef. 4,26), és annak szívében nincs másokkal szemben gyűlölet, engesztelhetetlenség és nagy kárt elszenvedés érzete, mert Isten őt a szívén belül megelégíti és kárpótolja mindenben bőségesen. Ez egy boldog állapot, amihez csak azok juthatnak hozzá, akik nemcsak várják Krisztus kereszten való értük szenvedéséért a bűnbocsánatot és a belső békességet, hanem ők is teszik szívből Krisztus törvényét, a mások terhének szívből való fölvételét és belső békességre segítését (Gal.6,1-2). Aki ezt teszi és így él, az valóban nazarénus!