Ha a saját nagyságunkról alkotott képünk, kártyavárként szemünk előtt összeomlik, akkor megalázódik a lelkünk egy időre. Egy ilyen állapot létrejöhet, akkor is, ha nagy kudarc ér bennünket, de akkor is, ha önmagunkat az eddigi mércénél tökéletesebb mércével mérjük meg. Ebben az esetben hosszabb időre is fönnmaradhat az alázatos állapot, sőt véglegesen is!
Ha Isten és Fiának az Úr Jézusnak mércéjével, az Ő szeretetükkel mérjük meg magunkat, akkor valóban megalázódik bennünk a lélek. Ha jól sikerült a mérés, akkor véglegesen is. Nem csupán azért, hogy olyan tökéleteset és nagyot alkottak, hanem elsősorban azért, ahogyan szerettek. Isten is a teremtés által magából adott életet és az Ő Fia is. Jézus szeretetének megnyilvánulás módjáról azonban jobban szólhatunk, mert jobban ismerjük tetteit és hozzánk emberekhez közelebb is van.
Vajon tudnánk-e úgy szeretni, mint Jézus? A mások bűneiért szörnyen szenvedve sem vádolt senkit, hanem haláláig tudott szeretni minket, a rá szenvedést adókat és ellenségeit! Az egymás örök életéért folyó küzdelemben vagyunk-e ilyen tökéletesek? Vagy egyáltalán ismerjük ezt a fajta küzdelmet? Ennek a neve: Krisztus törvénye (Gal.6,2). Ezt a törvényt a kereszten töltötte be Jézus Krisztus, amikor mindegyikünk bűnének büntetését magára vette, a velejáró kínnal, gyalázattal és halállal együtt!
Az Úr Jézus, e nagy teher fölvétele előtt elment a Gecsemánéba, mennyei Atyjának segítségét kérni. Ott szörnyű nagy félelem és rettegés esett rá, de a saját akaratáról lemondva kérte, ha lehetséges, ne kelljen kiinnia ezt a keserű poharat (Lk. 22.42). De elfogadta mégis Atyjához és hozzánk való szeretetből! Ez a szeretet Krisztus törvénye, az a mérce, amelyhez viszonyítani és igazítani kell magunkat, mert ez az élet mércéje!
Ezt azonban csak akkor nyerjük meg, ha emberi énünkkel szemben harcolva és azt legyőzve lemondunk mi is a saját akaratunkról. De tudunk-e elmenni az Úr Jézussal a Gecsemánéba? És itt, az egész lényünk félelme, rettegése alatt, tudjuk-e szabadításunkat úgy kérni Istentől, hogy ne az én akaratom legyen Atyám, hanem a Tied!? Amikor pedig minden érzetünk, gondolatunk és akaratunk a ránk következő kereszt fölvétele ellen tiltakozik, Istenhez való engedelemből hajlandók vagyunk-e szembeszállni az Istennel ellentétben álló énünk hatalmával?
Sajnos önerőből nem tudunk! Az ördög-kígyó az első emberpárt csalása által belevitte az Istennel szembeni engedetlenségbe, és azóta az ember lelke Istennel szembefordult állapotban van. Ezt a szembefordult állapotot az emberi én fejezi ki, amely az emberi lélek fejévé lett. Ez az én nem engedi, hogy igazán megalázódjon bennünk a lélek és fenntartja magának a jogot az Istennel szembeálló külön véleményre és eljárásra! Erre azért van ilyen nagy hatalma, mert ez az engedetlenség az ördög-kígyóból való rész, amelyen keresztül megkötözi az emberi lelket!
Miután pedig a kereszten megfeszített Krisztus megtörte az ördög által fölerősített emberi én akaratát, az emberről lehullottak az ördög bilincsei! De hogyan is maradhattak volna az emberen ezek a bilincsek, amikor Jézus az Ő mélyen megalázódott állapotában elszenvedte a mi bűnünkért a törvény által kiszabott büntetést (Csel. 8,33; Róm. 8,1-6)?
Az ördög bilincseitől mindenki megszabadul, ha igazán hisz Krisztus kereszten való győzelmében. Ennek hatására az ő lelkében is összetörik az ördög bilincse, és lesz ereje lelkében és szívében megalázódni és belátásra jutni. Nemcsak fölismeri bűnösségét, hanem nyer méltóságot is arra, hogy fölmondja az ördögnek az eddigi szolgálatot. Az ilyen ember a megfeszített Krisztusba vetett engedelmes hite és hűséges lelkiismerete által nyer Krisztusból Szellemet és erőt megtérésének és egyéb feladatainak végezésére (1Kor.2,1-5). Ez az Isten kegyelme által a Krisztusból nyerhető Szellem és erő az az olaj, amely által szívünk fényt és erőt sugárzó lámpává lesz. Az Úr Jézus tíz szűzről szóló példázatában (Mt.25,1-13) ezek az okos szüzek, akiknek szívük edényében van olaj.
Velük szemben vannak a balgatag szüzek, akiknek nincs gyűjtött olajuk. Ezért, amikor éjfélkor kiáltják, hogy megérkezett a Vőlegény, ők tehetetlenül állnak és még csak akkor szaladgálnak az olajért. El is késnek. Mire visszaérnek az olajvevésből, a kaput már bezárják előttük és nem mehetnek be a Vőlegénnyel, a Krisztussal együtt az öröm házába! Föl kell figyelnünk arra, hogy ők már csak akkor mentek olajt vásárolni, amikor már a vőlegény biztosan megérkezett. Ezt azért teszik így, mert nem hisznek igazán Krisztus kereszten való győzelmében. Amikor életük folyamán valami nehéz helyzetbe kerültek, akkor nem mentek a megfeszített Krisztushoz, hogy megnyerhessék énjük összetörését, ezért lelkük sem alázódott meg bennük sohasem igazán, hanem mindenben úgy jártak el, ahogy énjüknek tetszett! Egész életük is olyan volt, hogy ők mindent már csak akkor tudtak megtenni, amikor már nem kell hozzá hit.
E hit nélkül az Istennel szembeálló énjük sem törött össze, hanem éltette a bűnhöz kötött régi ádámi emberüket. Ezért maradtak továbbra is a Sátán bilincseiben! Egy ilyen belső állapotban pedig hiába tesznek már csodálatosan nagy dolgokat is, de ezek sem lesznek képesek megváltoztatni lelkük állapotát és így Istenhez való viszonyukat sem (1Kor.13.rész). Az ő szívük sohasem tud úgy meglágyulni, hogy Istennel és Krisztussal együtt tudjon haladni a szeretetben. Ők képtelenek tenni Krisztus törvényét, hogy önfeláldozó szeretetből tudjanak mások életéért munkálódni.
Átláthatjuk, hogy Krisztus csak azok számára lesz Szabadító és Megváltó, akik az Úr Jézus Krisztus kereszten való győzelmébe vetett hitük által énjük összetörik és az Istennel szemben álló régi bűnös emberük pedig meghal. Őbennük megalázódott állapotban van a lélek, mert kemény belső harcok árán megtanulták, Istenben minden felett hinni kell, magukban pedig kételkedni! Ez a belső állapot nem jelenti azt, hogy ők tökéletesek, vagy nekik egyáltalán nincs énjük. Van, mert a bűn és halál törvénye még a testükben van és az emberi gyarlóság szintjén jelentkezik bennük az én, de egyben mégis tökéletesek: szívüket Istennek adták át Krisztuson belüli életük által és ebben az átadásban nem ingadoznak!
Énhez hasonló állapotuk abban is, hogy a nagy próbák idején tudják erősen félni és félteni önmagukat. Ez azonban olyan természetes jelenség, mint az éhség, szomjúság, fáradtság, álmosság, stb. érzete, mert mindezek a test állapotából és helyzetéből következnek. Ám, az Isten előtt megalázódott állapotukból következően, mindezek felől való döntést már előre Krisztus akarata alá adták önmagukkal együtt.