Mi a csoda?
Vannak, akik csak ábrándoznak a csodáról, és vannak, akik ábrándnak is tartják azt!
Szerintem a felhangolt ember mindent csodának lát, de mégsem nyer semmit.
A túl reális pedig annyira mégsem reális, hogy meglássa azt a jót életében, amit érdeme és tehetsége által nem nyerhetett volna meg.
Fontosnak tartom, hogy a csodát ne sült galambként várjuk, hanem küzdjünk meg érte. Nekünk is el kell menni teljesítőképességünk határáig, mert Isten annak nem ad, aki nem teszi meg azt, amit megtehetne!
Fontosnak érzem, hogy ne csak a törvények kérlelhetetlenségét és megmásíthatatlanságát lássuk, hanem azt is, hogy Isten a kérlelhetetlenül beteljesülő törvények fölé emelte az élet törvényét. Ez pedig maga a csoda! Vegyük észre, ebben számunkra is sok jó van elrejtve!
Egyedül csak Krisztus tud üdvözíteni!
Jézus, az Isten és ember fia nemcsak bűnbocsánatot szerzett az ember számára, hanem megtörte az – embert megcsaló és hatalma alatt tartó – ördög-kígyó hatalmát is! Sőt az ördög hatalmának a megtörése volt az első! Hiszen addig a lelkiismeretet igazán megnyugtató bűnbocsánatra sem gondolhattunk (Zsid.9,11-14.), amíg Isten és ember között az embert vádló Sátán állt (Lásd Jób esetét is!). Ezért is volt az ószövetségi időben Isten rettenetesnek nevezve. Ezen nem is csodálkozhatunk, mert Isten szent voltánál fogva el nem szenvedheti a bűnt, és haragja van az ellen! Ez a harag kiterjedt az emberre is, mert az ember és a bűn egy-egységet képezett!
Miután azonban Krisztus megtörte a kereszten az ördög-kígyó hatalmát és az ember bűnéért, mint áldozati Bárány kifizette Istennek a váltságdíjat, megváltozott a helyzet, mert most már Ő áll Isten és ember között. Nem mint embert vádoló, hanem mint az emberért Isten előtt Közbenjáró! Ezek után ismerhette meg az ember Istent Szeretetnek lenni, aki Fiának érdeméért már békességesen várja a hozzá térésünket.
Vajon kell-e nekünk ennél nagyobb és teljesebb kinyilatkoztatást keresnünk, mint amit az Isten Fia megtett már a kereszten? Még életében a keresztre feszítéséről úgy szólt: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonok.” (Jn. 12,32.). Ezzel azt fejezte ki, hogy senki és semmi sem tud az Ő hatalmától mentes lenni. Pál apostol pedig ezeket írja: „Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és diadalmenetben meghurcolta azokat.” (Kol. 2,15.). Ebből pedig érthetjük, hogy az emberek és az ördög ellene alkalmazott fegyverei kudarcot vallottak és az ellene fegyvereiket forgatók tehetetlensége pedig nyilvánvalóvá vált! Ha pedig Ő az embereknek kiszolgáltatottan is nagy győzelmet tudott aratni, akkor most az Atyja jobbján ülve ne tudna mindent a hatalma alá vonni?
Ne tévelyegjünk, Krisztusnak teljes hatalma van mennyen és földön! Az ne tévesszen meg senkit, hogy most még a földön sokféle eszme és vallás van, mert Krisztusnak – és a Benne hívőknek is – annál nagyobb lesz a diadala, amikor kimutatkozik, hogy ezeknek a fegyverei emberi találmányok és nem alkalmasak az ember megmentésére!
Jézus és az Írástudó párbeszéde
Mk. 12.28 Ekkor odament az írástudók közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?”
Mk. 12.29 Jézus így válaszolt: „A legfőbb ez: Halld, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr,
Mk. 12.30 és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.
Mk. 12.31 A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.”
Mk. 12.32 Az írástudó ezt mondta neki: „Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más;
Mk. 12.33 és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és minden erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő és véres áldozatnál.”
Mk. 12.34 Jézus pedig, amikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.” És többé senki sem merte őt megkérdezni.
Az Úr Jézus azt mondta az Írástudónak nem messze vagy Isten országától, mert az még nem jutott olyan állapotba, hogy Isten országán belül is lehessen.
Elég csak egy jó átlátó képesség és ép erkölcsi érzék is annak felismeréséhez, hogy Istent teljességgel szeretni és felebarátunkat pedig mint magunkat, sokkal több minden égő és véres áldozatnál. Az Isten országán belüli élethez azonban hitre és Krisztussal szövetkezett állapotra van szükség!
Miért? Azért, mert Isten és ember iránti szeretet parancsa a mózesi törvényből való, onnan emelte ki azt az Úr. A törvényről pedig azt mondja Pál apostol: „A törvény pedig nincs hitből, hanem amely ember cselekszi azokat, élni fog azok által.” (Gal. 3,12).
Tehát az Írástudó egy jó átlátó képességgel és erkölcsérzékkel is mondhatta azt, amit mondott és nem kellett hozzá hit. Az Írástudó csak közel volt Isten országához, mert írva van ez is: „…a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.” (Gal. 3,24).
Ne legyünk vallásosak!
Aki igazán hisz Isten mindenhatóságában és igazságának mindenek fölött való győzelmében, az nem riadozik attól, ami szokatlan számára, hanem először megvizsgálja annak belső tartalmát, és csak azután veti el azt, ha rossznak találta. A vallásos embert viszont a szokatlan csomagolás is zavarja és ezért elveti a csomagot tartalmának vizsgálata előtt!
A vallásos ember betűkhöz, szokásokhoz, kialakult hagyományhoz, létrejött csoportokhoz ragaszkodik elsősorban és csak rajtuk keresztül Istenhez. Ezt pedig Istennel szembeni önvédelemből teszi! Neki ugyanis szüksége van olyan emberekre, gondolatokra és formákra, akik és amik megnyugtatják lelkiismeretét akkor is, ha Isten Szavának nem engedelmeskedik. A vallásos ember pedig azért keres embereknél menedéket Isten Igéjével szemben, mert – a maga megítélése szerint – a saját személyes életére és a világban való életére nézve is hátrányt jelentene számára az, ha Isten Szavát hittel és engedelmesen fogadná.
A farizeusok is miért kerültek szembe Jézussal? Azért, mert a kialakított rendtartást gépiesen is tehették, viszont a szeretet parancsa szerinti élethez szívüket is kellett volna adniuk! Lásd a Gazdag Ifjú esetét (Mt. 19,16-26)! Még a tízparancsolat teljesítése se okozott neki gondot, de az már igen, hogy a földi vagyontól és rangtól megválva alázatosan kövesse az Urat!
A vallásosság és a hit világosabb megkülönböztetéséhez vezet, ha határozottan tudjuk elválasztani az emberi képességekből valókat az Úrtól valóktól. Itt gondolok azokra a hamis csodákra, amik Istentől valóknak vannak beállítva, holott az ádámi szintből is tud ilyen létrejönni. Az emberi sors kérdését nem szabad hitetlenül vizsgálnunk, hanem ismerjük föl idejekorán, ha az Úrba vetett hitünkkel és reménységünkkel szemben a félelem akar hitünkké válni, ami tulajdonképpen az ördögök hite (Jak. 2,19).
Az Ige folyamatos olvasásáról
Van, aki azt gondolja, hogy a Biblia folyamatos olvasása által ismerhetjük meg Isten akaratát és hitünk így juthat el a cselekvéséhez.
Szerintem is fontos a Szentírást naponta olvasni, de ezzel többnyire csak ismereteket gyűjtünk. Az Igének valódi olvasása az, amikor belső hiányérzetünkből kiindulva olvasunk. Az Ige igazi erőként akkor marad meg bennünk, ha úgy emlékszünk vissza az igeolvasásra, hogy abból már mennyiszer nyertünk nehéz helyzeteinkben tanácsot, útmutatást, bátorítást, vigasztalást, lelkesítést, stb.! Az igeolvasás akkor jelent igazi élményt, ha ezáltal Istenhez és Krisztushoz közelebb juthatunk.
Az Igét azonban nem elég csak az írott Szentírásból olvasnunk, hanem újjáteremtett szívünk hústáblájáról is kell azt olvasnunk. Ezt azonban csak az teheti meg, aki Istennel szövetséget kötött a Jézus Krisztus által. Sőt olvashatjuk hitünk által a teremtett világ igéit is (Zsolt.19,2-7)! Ezekről kell nekünk hit által gondolkodnunk és ezeket egymással összevetnünk, hogy ne közömbösségben élő vallásosak legyünk, hanem hívők
Mikor helyesek az igei ismereteink?
Az igei ismereteink akkor helyesek, ha abból egyre inkább ki tud ábrázolódni Krisztus, és mi pedig az Ő ábrázatának ismeretében egyre inkább meglátjuk, hogy merre akar vezetni bennünket. A Próféta által ezt mondja az Úr: „…Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Szellememmel!…” (Zak. 4.6).
Arra kell törekednünk, hogy egyre inkább szabad utat adjunk az Úrnak szívünkben és életünkben, mert ezáltal juthatunk Hozzá mind közelebb. A mind közelebb jutáshoz azonban figyelembe kell vennünk az Úr Szavát, amit Nikodémusnak mondott: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába.” (Jn. 3,5). Ezt pedig nem csak elméletnek kell vennünk, hanem olyannak, amit az apostolok is gyakoroltak!
A rejtőzködő sötétség
Észre kell vennünk, még ha nem akarnánk is, hogy a világ egyre inkább elsötétül, míg csak el nem jön az éjféli sötétség. Nehéz ezekben a napokban meglátni az igazi fényt és nem téveszteni szem elől azt, mert ez a jelen való sötétség nagyon is világosságnak mutatja magát. Ezek azonban mind üres csillogások csak, nem az üdvösségünket szolgálják.
Ez a sötétség tehát éppen azért jelent sötétséget, mert a komolyan nem vizsgálódó embert könnyen meg tudja téveszteni hamis világosságával. Ha a rossz csak gonosz cselekedetet tenne, akkor nem lenne nehéz fölismerni!
A fenevad száma a 666 is azt jelzi, hogy a teremtés hat napja szerinti szintig el tud jutni, de a hetedik nap szent állapotára már nem. Az emberi teljesség szintre azért tud eljutni, mert az ördög az emberek dolgában bölcs, viszont Isten dolgaiban nem! A bűnének büntetése ez, hogy a hasán járjon, és por legyen a kenyere, és ne az Élet Szelleme! A belsőben való hátrányai ellenére is azonban az emberi teljessége olyan nagy, hogy szinte az egész emberiség imádni fogja őt, és már most is!
Isten és a felebarát szeretetéről
Pál apostol mindenekhez minden volt, hogy valakiket Krisztusnak megnyerhessen. Ebben a másokhoz való igazodásban van lehetőség a felvilágosításra is és az oktalan konfliktusok megelőzésére is.
Viszont az apostol egy szempillantásig sem engedett azoknak, akik vissza akarták téríteni a kegyelembe jutottakat az emberi parancsokhoz. Ma az emberi parancsok úgy érvényesülnek, hogy mindenki olyan tanítókat választ, aki neki tetszően szól. Pedig a szeretet parancsának a betöltése volna a fontos!
Isten a Szeretet parancsa alapján nemcsak érzelmet vár tőlünk, vagy emberi erélyt, hanem teljesen Neki átadott szívet és teljesen átadott lelket, azaz az életünk odaadását is. Elvárja tőlünk a teljes értelmet is, hogy okkal járjunk, mint bölcsek és nem, mint bolondok. Elvárja tőlünk a minden erőből való szolgálást is, tehát nem addig csak, amíg ezt kényelmünk megengedi.
A másoknak engedés tehát nem lehet az, hogy az Isten iránti szeretet parancsát megkurtítjuk, hanem csak az, hogy a magunkéból engedünk, mivel felebarátunkat úgy kell szeretnünk, mint magunkat.
Néhány gondolat szellemről és Szent Szellemről
„Az Úr az én örökségem, azt mondja az én lelkem, azért benne bízom.”
Az én lelkem mondja ezt, és nem az Istentől kapott szellemem. Ezt nem mondja a földi életet fenntartó szellemem se és a Szent Szellem se, mert ezek nem tartoznak szorosan földi személyemhez, hanem Isten ajándékai. A Szent Szellem ugyan a Krisztusban való személyemet fejezi ki, de ez a személyem inkább majd csak lesz, most még valójában érte harcolok csak.
Ezeket azért írom, mert valaki a fent idézett lélek szó alatt szellemet is vélt fölfedezni. Szerintem azonban az általam idézett lélek szó valóban lélek értelmű és nem szellemet fejez ki. Miért ne tudna az én lelkem bízni az Úrban, és miért kellene, hogy szellemem bízzon Benne? Miért kellene szellememnek Istenben bízni, amikor az Őhozzá tartozik és az Övé?
A saját személyemet a lelkem képviseli, az emberi szellemem viszont az, amit Isten adott földi életem fönntartására. Ez az, ami majd vissza fog menni ahhoz, aki adta azt (Préd. 12,9). Ezenkívül még az Istennel szövetséget kötöttek szívében ott van még a Krisztushoz és a következő világhoz kapcsoló Szent Szellem is!
Az ószövetség ideje alatt élő próféták is kaptak Szent Szellemet. Ez bár Krisztusból való volt, de még nem a fiúság Szelleme volt, hanem Krisztusról jövendőt mondó Szent Szellem (1Pt. 1,10-12.).
A Szent Szellemet nevezi a Szentírás kenetnek is. Ez összevethető azzal, hogy az izraeli királyok is keneten keresztül kapták az Úr Szellemét. A kenet valóságát értelmezhetjük úgy is, hogy ez lehetőséget ad az Úr által való szellemi uralkodásra!
A lélek, szellem és hús az emberi létünk kifejezői
Az ember lelke személyünket fejezi ki. Ennek a léleknek azonban nincs önálló létezése. Amíg a bűnből nincs megszabadítva az ember, addig a bűn foglya tud csak lenni, bár látványos eredményeket is produkálhat. Ez azonban nem elég a bűntől való szabaduláshoz, mert földi szintű jóságot tud csak felmutatni. A Krisztusban való megszabadítás után azonban tudja az igazságot valóban szolgálni, de ezért meg kell harcolnia!
A bennünk levő szellemet pedig Isten adta a teremtéskor az ember testben való életére. Ez nem csak életet ad az embernek, hanem magában hordozza az élethez szükséges képességeket és tehetséget is.
A rosszal szemben azonban erőt nem tud adni, arra nincs hatalma, mert ezt Isten az embernek még a bűneset előtti időben adta!
Azokra nézve viszont, akik Krisztusban már Szent Szellemet kaptak, Pál apostol ezt írja:
Gal. 5,17 „Mert a test kívánsága a Szellem ellen tör, a Szellemé pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.”
(Az idézetben test szót írtam az általános megszokás miatt, de a Szentírásban hús szó van írva. A hús az Isten által teremtett emberi testből való személyes testünket jelenti.)
A lélek, mivel személyünket fejezi ki, ezért ez elsősorban személyes érdekünket képviseli. A lelkünk gondolatai és érzései ezért a földiek felé húznak bennünket.
Viszont a földi életünket szolgáló szellemünk intuíciókat ad lelkünk számára! Ez egy szempillantásban megjelenő látásokat, meglátásokat és ötleteket közöl velünk, amit lelkünknek gondolatai megpróbálnak – kisebb vagy nagyobb sikerrel – fölfogni és kifejezni.
Ez a szellem érzékelni tudja a bennünk levő visszásságokat és ezt baljóslatú érzetekben közli is velünk, de nem biztos, hogy ezt föl is tudjuk fogni.
Az előzőekből megérthetjük, hogy a földi életünkre vonatkozó szellemünk lelkiismeretként is jelentkezik, és lelkünkben gondolatokat ébreszt a láttatásokon keresztül. Nagyon fontos, hogy lelkiismeretünknek és gondolatainknak kiegyensúlyozott legyen a párbeszéde (Róm. 2,14-15.)!
Ha Isten Szelleme vezérel bennünket, akkor a lelkiismeretünk és gondolataink eredményesebben tudnak küzdeni azért, hogy a hússal szemben a Szellem érvényesüljön bennünk. Ez a Szellem ugyanis nemcsak igaz láttatásokat és érzeteket tud közölni velünk, hanem tud bátorítani és erőket is adni a harcainkhoz!
Viszont, ha a gonosz szellemnek engedünk, akkor a lelkiismeretünket el fogják nyomni a gonosz szellemtől kapott hamis láttatások és érzetek! Ez pedig a hús győzelméhez fog vezetni!
Mindezek pedig figyelmeztetnek bennünket arra, hogy nagyon oda kell figyelnünk belső életünk folyamataira!
Az ember lelke csak értelem, érzelem és akarat volna?
Ezt írta valaki nekem:
„A lélek – hármas kompozíció!
Értelem.
Érzelem.
Akarat.”
Ha csak ennyi lenne a lélek, mint értelem, érzelem és akarat, akkor ennek talán egy jól megszerkesztett robot is megfelelne!
Az, hogy élek, létezek, és végtelen szálon keresztül kapcsolatom van Istennel és a létező világgal, sokkal több, mint ez az említett három!
Az említett három, csak a látható jéghegy csúcsa, illetve annak is csak egy része. De ki tudja-e fejezni azt a lélekhez tartozó láthatatlan valóságot, ami a látás és tapasztalás tartományába emeli az emberi lélek megnyilvánulásait?
Az emberi lélek központi része a szív, ahova befutnak a szálak a szellemi oldalról is és a hús gondolataiból és ösztöneiből is. Az ember szíve olyan, mint egy országgyűlés, ahol tanácskozás folyik. A jót és a rosszat képviselő szellemek ott küzdenek egymással, és nem feltétlenül az lesz a döntés, amit az ember lelke szeretne, hanem az, amit a többség és a nagyobb erővel rendelkező képvisel! Az erők pedig úgy alakulnak ahogy hiszünk, vagy nem hiszünk.
Mivel szívvel hiszünk az igazságra, de a szívünk hitetlenségével a hamisságra, ezért a szívünkben zajló hús és Szellem harcában sohasem a lelkünk akarata fog érvényesülni, hanem vagy az Istentől való Szellemé, vagy a bűnnel kísértett húsé!
Miután pedig szívünkben a nagyobb számban és erőfölényben levő oldal győz, a szívünknek értelme, érzelme és akarata is azéhoz fog igazodni!
Tehát az ember lelkének központjából, a szívből származik ki mind a jó és mind a rossz! Ez mutatja meg igazán az ember minőségét, és ezt vizsgálja az Úr! Ennek alapján üdvözíti, vagy kárhoztatja az embert.
Minden élő embernek is van szelleme
Sokan azt gondolják, hogy csak a Krisztusban újjászületett embernek lehet szelleme, pedig minden élő embernek is van szelleme, de ez azonban csak a földi életünkre vonatkozik! Ha nem volna, akkor az ember halott lenne!
Az ember személye és élete: Isten és az anyagi világ között foglal helyet. Az anyagi világhoz kötöttsége miatt azonban az ember személye szellemként nem tud viselkedni, hanem csak lélekként.
Viszont, ahhoz, hogy élni és képességeket kifejteni tudjon, lelkének Istentől kapott szellemre van szüksége. Ha ezt a szellemet visszaveszi Isten az embertől, akkor az ember meghal.