Jézust így koronázták meg:
Miután Pilátus átadta Jézust megfeszítésre, „Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg. Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot. Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták őt: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verték. Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék.” (Mt. 27,26-31.)
Amikor a királyokat nagy külső pompával és ünnepléssel koronázzák meg, akkor még senki sem tudhatja, hogy a leendő királynak valóban lesz-e majd a királyságra való alkalmassága. Viszont az Úr Jézusban világosan látható volt a királyi hatalom, mert Ő el tudta viselni az ellene alkalmazott belső megosztást. Vele szemben nem tudták érvényre juttatni a római birodalom hatalmi elvét, ami ez volt: „oszd meg és uralkodj rajta!” Az Úr Jézus hite, reménye és szeretete egységes és szilárd maradt a gátlástalanul gyalázkodó emberekkel szemben is. Megszégyenültek azok, akik a maguk hatalmának tudatában az Úr Jézusból játékot akartak űzni, hogy lejárassák mennyei király voltát, azt, hogy valóban Ő a zsidók királya.
Miért? Azért, mert volt ok arra, hogy az Úr Jézus méltóságáról leperegjenek a gyalázkodások. Hiszen a jelenlevő többségnek tudnia kellett, hogy az Úr Jézus háta mögött hatalmas nagy mű áll: a betegek gyógyítása, a halottak feltámasztása, az ördögök űzése és a minden más tudományt és bölcsességet legyőző Örömüzenet hirdetése! Ezen kívül bántalmazásakor is látnia kellett mindenkinek, hogy Ő komolyan veszi hivatását, mert vállalja a népért a kereszthalált is! És azt is látniuk kellett, hogy méltóságával szemben kicsorbul a földi és ördögi hatalom minden eszközeinek éle! Hiába akarták tövisből font koronával, köpdöséssel, fejét nádszállal veréssel és gúnyos hajlongással igazolni az Ő semmi voltát, királyi állapotának fönntartani nem tudását, amikor képtelenek voltak megtörni Benne a jövendőre szóló szellemi méltóságot. Az Úr Jézussal szemben kudarcot vallásukkal megmutatták, hogy ők a tehetetlenek, Jézus viszont uralkodó! Ezzel a kegyetlen gúny-próbával igazolták, hogy Jézus valóságos király!
Péter apostol ezt írja rólunk: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;” (1Pt. 2,9)
Az apostolok és az első gyülekezetek még tudták hirdetni Krisztus csodálatos tetteit, mert el tudták viselni a gúny-próbát a vele járó kegyetlenséggel és az egész életen át viselt keresztséggel együtt, vagyis a Krisztusban való koronázást!
És mi hogy állunk ezzel? El tudjuk viselni mások kritikáját és gúnyát, a kudarcokat és a leminősítéseket jó hittel, reménnyel és szeretettel?