Kétféle nyelv van: az egyik a világ nyelve, a másik a Krisztus nyelve. A kettő közötti legnagyobb különbség az, hogy a krisztusi nyelvben benne van a nyelvet élettel megtöltő hit, remény és szeretet, a másik nyelvből viszont ez hiányzik!
A világ nyelvén beszélve nem lehet a problémákat igazán megoldani, mert ez a nyelv az ember szívében levő halált vetíti ki másokra. A jó és rossz tudást ugyanis nem az igazságnak megfelelően értelmezi, hanem a személyes érdek szerint. Ebből kiindulva mond jelzőket másokra és tesz bélyegeket rájuk! Ezért, ezt a személyes érdek és érdekeltségek által irányított világ nyelvét nem lehet tudományosnak mondani, hanem csak pletykanyelvnek. Megalapozatlan ítéletei miatt ugyanis feszültségeket kelt és viszályt gerjeszt az emberek között. Mindezen károssága ellenére ez az igazságtól távol eső tudománytalan nyelv mégis a világi hatalom nyelvévé lett, mert a hamis jelzők és csúfító bélyegek által a hatalomra törők tudnak a békességben élők között is viszályt gerjeszteni, és aztán ebben az általuk létrehozott zavarosban halászni. Ezt a nyelvet az álnokság nyelvének is mondhatjuk. Ki kell azonban emelnünk, hogy az ember alapjában véve a jót akarná tenni mások felé is, de mivel nincs ereje a kivitelezéséhez, ezért beleesik a gonosz nyelv hálójába!
A krisztusi nyelvet a mások felé áradó belső hit, remény és szeretet hatja át. Ezért másokra nem jelzőket és bélyegeket rak, hanem inkább a Krisztusból való képet keresi másokban. Ezt a nyelvet beszélők arra törekszenek, hogy Krisztus bűnön és halálon való győzelme által az emberek megszépüljenek belülről és alkalmassá váljanak Isten országára. Ezt munkálni azonban nem lehet csak üres szavakkal, hanem ehhez Krisztustól való belső erőre is szükségük van. Ezt az erőt a Krisztusban levő Élet Szellemének törvénye árasztja ki, aminek hit által való hallgatásán keresztül az emberek megszabadulnak a lényükben levő bűn és halál törvényétől. Amíg a világ nyelve viszályt és pusztítást okoz az emberek között, addig az Örömüzenetben kifejezett Krisztus nyelve életet és békességet munkál Isten és ember között! A Krisztus nyelve azért is tud problémamegoldó lenni, mert a szeretet által mindenre tud orvosságot adni. Az erőszak pedig azért jelenik meg az emberek között, mert a problémáik megoldásához az önfeláldozó szeretetre volna szükségük, amit az Úr Jézus be is mutatott Istennek értünk! Ennek alkalmazása helyett a világ inkább másokat áldoz fel.
Ezeknek ismeretében nagyon oda kell figyelnünk, hogy amikor másokról szólunk, vagy feléjük közeledünk, akkor jelen van-e szívünkben a hit, remény és szeretet? Vizsgáljuk meg a szívünket, hogy milyen fajta kíváncsiság van benne. Olyan kíváncsiság-e, aminek következtében másokra jelzőket mondhatunk és bélyegeket rakhatunk, vagy olyan, amelyik még a gonosz emberekben is kutatja a Krisztust. Ha valaki ugyanis hitre segíthető még, akkor annak szívének valamelyik zegzugából már elő akar törni a Krisztus! Ez nem csoda, mert minden emberben is benne van a Krisztus az Ő kereszten való győzelmén keresztül! Ahogyan ugyanis minden emberre kihatott az első emberpár bűnesete, úgy Krisztus kereszten való bűn feletti győzelme is kihatott minden emberre! Csakhogy nem mindenki akar az Úrnak engedelmeskedni, hanem elnyomja magában a Tőle való belső indíttatásokat, mint ahogyan az Urat szerető is elnyomja magában a bűnre indíttatásokat!
Ha tartóztatni is kell nyelvünket a mások megítélésétől és megbélyegzésétől, de nem tartóztathatjuk magunkat a bűn megítélésétől és a vétkezőknek való szólástól! A kettő között nagy a különbség. A másokra jelzőket és bélyegeket rakás: személyeket ítélés és az Úr ítéletének meg nem várása, viszont a bűnök és cselekedetek megítélése a bűn megkötözését és az ember megmentését szolgálja! Nagyon fontos a személy és a tettek megítélése között különbséget tennünk, akkor is ha másoknak szólunk, és akkor is ha nekünk szólnak. Az egyik az ember ellen való támadást jelent, a másik az ember mentését. Ha szívünkben hit, remény és szeretet van, akkor csak a mások javát tudjuk szolgálni szavainkkal is és tetteinkkel is. Ha azonban szívünkből hiányzik a hit, remény és szeretet, akkor csak másoknak kárt okozó botránkozásból tudunk szólni! Ahhoz, hogy szívünkbe ne legyen mások iránt való botránkozás: a megfeszített Úr Jézushoz kell mennünk tanulni, és Örömüzenetére alapoznunk!
K. I.