A 23. zsoltárban olvashatunk arról, hogy Dávid a halál árnyékának völgyében járva sem félt, hanem jó reményben volt, mert hitte, hogy ott is vele van az Úr! Valóban őhozzá sokszor nagyon közel volt a halál árnyéka, mert üldözte őt Saul király is, a saját fia Absolon is és halál közeli állapotokban volt az ellenségekkel vívott harcokban is. Vajon mi, a mai kor emberei tudunk-e jó hittel járni a halál árnyékának völgyében is?
Az egy talentumot kapott ember például (Mt. 25,24-30.) nem lát életlehetőséget maga körül, csak a halál árnyékát. Ezért a talentummal való elszámoltatásakor azt mondja urának: Tudtam, hogy kegyetlen vagy, ki ott is aratsz, ahol nem vetettél. A pénzedet, amit adtál, féltemben elástam, íme itt van! Ura így válaszol: tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltók asztalára? Azután így szól: ezt a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre! Láthatjuk, a szolga nem tudta eltűrni és elhordani a kietlen állapotokat, mert nem bízott Isten igazságában és jóságában. Nóé viszont Isten Szavára a szárazföldön is megrémülve építette a bárkát! Ezért, amíg a többi ember a halál külső sötétségébe esett, addig ő a bárka védelme alatt volt!
A súlyos idegbeteg állapot is a halál árnyékának a völgyét jelenti. A régi korok embere is érzékelte, hogy az ilyen emberekkel nem lehet logikus beszélgetést folytatni. Ezek vitetnek a bennük levő nem jó állapottól. Erőszakot alkalmazhattak ugyan velük szemben önvédelemből, de ezzel nem sokra jutottak. Ezekben a betegekben igen nagyfokú az élethiány, mert nincs, vagy lebénult bennük az élet éléséhez szükséges problémamegoldó és kivitelező szellem. Ezért ezek az emberek fonnyadoznak, mint a szárazság idején a növények, és még nagy belső fényhiányban is szenvednek. Emiatt nem látnak célt önmaguk előtt és nem tudják a jót építeni, hanem a meglevő belső rendjük is felbomlik az önmagukat és másokat marcangolás miatt. Az Úr Jézus azonban tudta őket gyógyítani, mert Ő az Élet Világossága tudott számukra lenni! Kérdés, hogy ők is és mi is ezt a kietlen állapotot hogyan vizsgáljuk és fogadjuk. Egy talentummal bíróként?
A halál árnyékának völgyében járnak a magukban meghasonlott szenvedély betegek is és a másokkal viszályban élők is. Az Úr azt ajánlja az ilyeneknek: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Mt. 11,28-30.). Lássuk meg, hogy a külső és belső viszály mögött kemény szív van, ami fáraszt és rombolja a meglevő jót magában is, másban is. Viszont az Úr igáján belül a kegyelem munkálódik!
Közösségeken belül való szakadások alkalmával is hiába vetik fel az egymást elviselés gondolatát, ha az elviseléshez szükséges szeretet hiányzik, vagy nincs meg benne a problémamegoldás képessége és a kivitelezéshez szükséges önfeláldozás. Szakadás alkalmával a közösség belső folyamatai arról tanúskodnak, hogy a közösség súlyos ideg- és szenvedélybeteg állapotban van. Emiatt a közösség tagjai sem azt teszik, ami logikus és építő volna. Belőlük is hiányzik a Krisztus, az Élet-világosság. Pál apostol mielőtt a viszálykodó Korintusiakhoz ment volna, először a megfeszített Krisztus ismeretével vértezte föl magát, hogy tudhasson köztük szellemben és erőben megjelenni és szólni. Ő ezáltal a Krisztust, a Napfényt vitte hozzájuk, és így a kietlen állapot fölé került, és a fölé vitte őket is!
A Krisztus Egyháza is a halál árnyékának völgyében jár! Erre utal az a bibliai jelenség, amikor a Sárkány üldözi az Egyházat (Jel. 12. rész). Az Egyház azonban sasszárnyakat kap és elmenekül azzal a pusztába a neki készített helyre. A Sárkány árvizet bocsát utána a szájából, de a föld segít a szülő Egyháznak és elnyeli az árvizet. A szülő Egyház nagy szenvedéssel szül és a Sárkány el akarja azt nyelni, de a megszületett fiúgyermek hatalommal bír minden nemzetet! Nyilvánvaló, hogy ez a Fiú először is az Isten Fia, azután pedig mindazok, akikben a keresztség által a Krisztus megszületik. Ebben a jelenségben leírt élet-halál harc hittel és reménységgel töltheti be mindazoknak a szívét, akik aggódva figyelik az üdvösséget romboló állapotokat. A Sárkánnyal szemben sem lehet semmit sem elérni az értelem útján, mert ő mindig oda csűri-csavarja a szót, hogy elnyelhesse az Isten gyermekét! A Krisztus azonban a Benne levő Élet Szellemének Törvénye által eltörli számunkra a bűn és halál törvényét (Róm.8,2.)!
A hívők számára a halál árnyékának völgyét jelenti az is, amikor megjelenik a gyülekezetben a veszedelem fia, vagy annak szelleme (2Thessz. 2. rész). Ennek eljövetelét megelőzi a Krisztusba vetett hittől való elszakadás. Éppen azért tud ez a kárhozat fia az Isten gyülekezetében Istenként tevékenykedni és parancsokat osztogatni, mert Krisztus szeretetből való önfeláldozásának a példája már alig ösztönöz valakit az Ő követésére! Tehát, amikor Krisztus áldozatát félreteszik egy gyülekezetben, akkor ez lehetőséget ad az emberi tekintély és erőszak kiteljesedésére. Ezzel a hitetlen szellemmel szemben semmit sem ér az okos érvelés. Eredményt csak az Úrhoz való megtérés hoz. A tekintély embere azonban üldözni fogja azokat, akik hisznek Krisztus kereszten való győzelmében, és magukat alázatosan az Úr hatalma alá adják. Nekünk nem emberi eszközökkel kell küzdenünk, hanem a Krisztusban való keresztséggel. Ha ugyanis a saját akaratunkról lemondva az Ő halálával egyesülünk a lelkiismereti keresztségen keresztül, akkor Krisztus akarata és hatalma alá fognak kerülni az ellenünk támadó bűnök is!
A megfeszített Krisztus nemcsak a halál árnyékának völgyében volt, hanem a mi bűneinken keresztül a halál valóságosan is cselekedett ellene. Ám Ő lefegyverezte a sötét erőket és legyőzte a halált (Kol. 2,8-15)! Ezért Vele együtt mi is győzni fogunk, ha nemcsak az Istennel való szövetségkötéskor keresztelkedünk meg Őbenne, hanem lelkiismeretileg minden nap. Ne féljünk a tekintélyükre és hatalmukra hivatkozóktól. Az Úr azt felelte a hatalmával kérkedő Pilátusnak is: „…semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked” (Jn. 19,11). Vigyázzunk: ne emberek kérkedésétől tegyük függővé üdvösségünket, hanem őrizzük meg Krisztusba vetett hitünket és Isten és ember iránt való jó lelkiismeretünket, hogy belső hajótörést ne szenvedjünk!