Saját gyötrődésem
Ifjú koromban kerestem az igazságot, mert belülről érzékeltem, hogy a látható világ nem lenne, ha nem az igazság rendszerén épülne föl. Átláttam, hogy a hazugság rendszerekből nem tud a jó fölépülni, mert a hazugság olyat állít, ami nincs. Meg kellett azonban tapasztalnom, hogyha a szívemben fel-felvillanó igazság egy-egy darabkáját elfogadom is, de azt az igazságot, amire fölépül a világ, képtelen vagyok megérteni. Kimondhatatlan belső gyötrelmet jelentett számomra ez, mert azt közölte velem, hogy én más rendszer vagyok, mint az igazság!
Isten kegyelméből később felismerhettem, hogy az egész világ a szeretet igazságára épül. Ez az ismeret azonban mit sem változtatott azon a tényen, hogy én az igazságtól különböző más rendszer vagyok! Ennek ellenére mégis csodálatos nagy öröm töltötte be szívemet, mert megérthettem a szeretet rendszeréből, hogy Isten van, és Ő a Szeretet! Ugyanakkor nagy félelem is töltött el: hogyha azonnal nem lépek a szeretet igazságának irányába, akkor az én belső rendszerem föl fogja falni azt! Átláttam, ha azonnal nem lépek át ebbe a csodálatos új világba, akkor hiteltelenné válok saját szemem előtt is, és minden szellemi tevékenységem csak szalmacsépléssé lesz ezután!
A gyötrelem világában élünk!
Az ember bűnéért Isten átok alá helyezte az egész földet. Emiatt az magától nem termi meg az ember szükségére valót, hanem keményen meg kell dolgoznia érte. A bűn miatt esnek az emberre a csapások és emiatt fogja Isten megverni a napot, a holdat és a csillagokat is, hogy azok megvonják fényük erejét. Tehát az egész teremtett világ is szenved a bűn miatt! Pál apostol erről így ír:
„Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Szellem első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására.” (Róm. 8,18-23)
Gyötrődés a hiábavaló életért
Mindnyájunk földi élete hiábavaló. Egyetlen igazán értelmes cél a Krisztusban való örökélet. Az Úr Jézus is így tanított: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall?” (Mk. 8,36). Nagyon vigyáznunk kell tehát arra, hogy az e világiakért való aggódás miatt az örök élettől el ne essünk!
Ne helyezzük hát a földieket a mennyeiek elé. Például némelyek úgy szólnak, hogyha igazán átéljük a megölt állatok véggyötrelmét, akkor nem fogunk húst enni. Ezzel szemben én úgy gondolkodtam, hogy nem természetellenes az állatok megölése, mert az Isten előtt nagyon kedves Ábel is bárányokat nevelt és ezekből élt és ezekből áldozott Istennek. Ábrahám is leölt borjúból vendégelte meg az angyalokat. Éreztem azonban, hogy nem vehetem közömbösen az állatok megölését. Hogyan is van hát ez?
Ha mélyebben vizsgálódunk, akkor láthatjuk, hogy az állatok élete árán kapott hús, mint áldozat és étel összefügg az ember bűn miatt megromlott állapotával. Ha ugyanis az ember a bűn által megölte magában azt az életet, amelyet Istentől kapott, akkor ezért életet kell visszaszolgáltatnia. A mózesi törvény ezt az élet visszaadást szemlélteti, hogy így juttassa kegyelemhez az embert. Az oktalan állatok életének a föláldozása azonban csak a test tisztaságát szolgálhatta, a jó lelkiismeret megnyerésére már nem volt elég. Ezt csak az Isten Fiának értünk való áldozata adhatja meg (Zsid.9,13-14). Most ezek után, mint vélekedjünk a hús evéséről? Úgy, hogy az állatoknak is viselniük kell a föld megromlott állapotát. Nekünk meg Istenben való botránkozás nélkül kell viselnünk a föld bajait, mint a bűneink miatt ránk is eső részt.
Újabb gyötrelmem
Szívem hitével látom, hogy Isten boldog és az Ő Fia, az Úr Jézus Krisztus is. Az Úr Jézus számára nincs olyan bűnös állapot és halálos helyzet, ami fölé ne tudna kerülni. Nála és Benne minden tökéletes. Ezt a tökéletes boldogságot és teljességet kínálja is az Úr: nekem is, Neked is és mindnyájunknak is! Csakhogy nekünk egyre nehezebb ezt elfogadnunk.
Amilyen mértékben ugyanis ránk nehezednek a gondok, bajok és betegségek terhei és csapdái, olyan mértékben kívánnánk ezeknek a terhei alól felszabadulni. Ez pedig ellentétes Krisztus útjával. Az Úr Jézus először adott és csak azután kapta meg az Isten trónja jobbján levő széket! A hitetlen ember úgy gondolkodik, hogy egyre vesztesebb vagyok, mivel egyre rosszabb helyzetbe kerültem. A hívő ember pedig a kereszten függő Úr Jézus gondolkodását veszi szívébe: mivel egyre rosszabb helyzetbe kerültem, ezért egyre nagyobb Krisztusban való boldogság és teljesség vár rám, ha megállok!
A jelenlegi gyötrelmemet az adja, hogy még nem tudtam magamat teljes mélységben az Úr boldogságot adó keresztjének hatalma alá adni. Még nem látom meg azonnal, hogy az én erőtlenségemen keresztül fejezi ki az Úr az Ő hatalmának erejét!