Ézsaúi és jákóbi állapot
Ha éltünk olyan problémás szakaszhoz érkezik, amelyben nem tudunk kiigazodni és képtelenek vagyunk a bajokat elhárítani, akkor úgy érezzük, hogy elcsapott fejünk fölött a víz. Ilyenkor olyan gondolatokat ad a kísértő: van értelme most már a küzdésednek; ebből az állapotból kiszabadít téged az újjászületésed? Ha mi önmagunkat a test szerinti létben határozzuk meg, akkor Ézsaú módján azt mondjuk, hogy mit használ nékem az én szellemben való születésem! Ha azonban a Krisztusban való szellemi lét alapján határozzuk meg magunkat, akkor Jákóbként küzdünk az angyallal az áldásért! Mi ad hitet ehhez a küzdéshez? Az a tudat, hogy úgy marad meg lelkünk, ha arról lemondva az Úr kezébe tesszük le azt!
Mi nekünk a test?
A fiatal az élvezetek helyeként gondolhat a testre, az idős pedig fájdalmak helyeként. De mi valójában a test? Egy edény, amelyben helyet kap lelkünk és szellemünk.
És mi okból van szüksége lelkünknek és szellemünknek erre a testre? Lelkünknek azért, mert önmagában tehetetlen, csak akkor tudja önmagát és akaratát kifejezni, ha testben van.
És miért van szüksége a szellemnek a testre? A helyzet itt fordítva áll, a testnek van szüksége a szellemre, mert Isten ez által adja neki az életet. Végső soron azonban a léleknek van szüksége a szellemre, mert ezáltal bírhat egy olyan élő testet, amelyben megvannak a fizikai és szellemi tevékenységhez szükséges eszközök.
A külső és belső képességek ugyanis a testben a benne levő szellem által van. Amikor az Istentől kapott szellem eltávozik a testből, akkor ezzel eltávoznak belőle a képességek és tehetségek is. Az ember lelke számára csak az a szeretet marad meg, amit meg tudott teremni a Krisztusban való keresztségén keresztül.
Pál apostol erről az állapotról ezt írja:
„A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes.” (1Kor. 13,8-10.)
Mi nekünk tehát igazából a test? Az örökké megmaradó szeretet termésének helye! A test tulajdonképpen az Úrnak rendeltetett „Az eledel a gyomorért van, a gyomor meg az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért.” (1Kor. 6,13). Miért? Azért, mert a test az Úr temploma: „Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben.” (1 Kor. 6,19-20.).
A test és szellem halála
„Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, halálnak halálával halsz meg.” (1Móz. 2,16-17.)
Ez a kijelentés számunkra nemcsak fizikai halált jelent, hanem szellemi halált is! Ezt a halált azonban a Szentírás nem teljes megsemmisülésként értelmezi, hanem teljes tehetetlenné válásként. Az ember lelke ugyanis teljesen magára marad, ha a halál által elveszíti a testét és az éltető szellemét. Az Úr azonban megvigasztal bennünket: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én beszédemet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (Jn. 5,24)
Hogyan juthatunk erre a kegyelmi állapotra? Úgy, ha már ebben a világban is úgy küzdünk Isten Krisztusban megjelenő kegyelméből, hogy bajaink fölé kerülhessünk! Ha a bajaink már e földön is maguk alá gyűrnek, akkor ott sem lesz vigasztalásunk. Viszont, ha itt Krisztusba vetett hit által élünk, akkor ott sem szégyenülünk meg!
A pokol és a halál
Dávid ezt írja: „Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban vagyok.” (Zsolt. 116,3)
Pál apostol viszont Krisztus győzelme és bennünket szabadítása után már ezt írhatja:
„Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” (1 Kor. 15,55-58)
A Jelenések Könyvében pedig ezeket olvashatjuk a halálról és pokolról:
„És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által.” (Jel. 6,8)
„És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.” (Jel. 20,12-15)
Ez a pokol és halál mélyen belénk íratott, mert törvénnyé lett bennünk a bűn és a halál! De ezzel szemben van egy másik törvény is: „Mert a Jézus Krisztusban való Élet Szellemének a törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.” (Róm. 8,2)!
Ha úgy érezzük, hogy nincs erőnk a cselekvésre, akkor ne akadjunk fönn ezen, mert természetes jelenség ez. A fiatal és egészséges ember ezt még nem érzi magában, de amikor egyre súlyosabbakká válnak számára az élet problémái, esetleg még a test fájdalmai is, akkor a bűn és halál törvényén keresztül érzékelhetővé lesz számára a pokol és a halál! De ha hisz Krisztusban, akkor tapasztalhatja naponként is a Benne való föltámadást is! Mindenki olyan mélységből tudhat föltámadni, amilyen keresztségben maradni tudó hite van Krisztusban a szenvedések között is!