Az ember lényegének ismerete szorosan kapcsolódik a jó és a rossz tudás fogalmához. Az ember minden baja abból származik, hogy azt véli magáról, meg tudja különböztetni a jót a rossztól, pedig nem.
A személyes, a családi és a társadalmi problémáink azonban mind a jó és rossz tudás látszat ismeretéből származnak. Ezért, ha igazán meg akarjuk ismerni magunkat, akkor el kell ismernünk a jó és rossz közötti döntésre való alkalmatlanságunkat. Ha nem ismerjük el, akkor állandóan ki vagyunk téve a saját magunktól és a másoktól való becsapásoknak.
A tapasztalatok alapján sok mindenről tudjuk ugyan, hogy mi jó és mi nem, de éppen ezzel csaphatjuk be magunkat. Azokon a területeken, ahol már nincsenek tapasztalataink, a döntéseink nem különböznek a szerencsejátékos döntéseitől! Hallhatunk ugyan szerencsés emberekről, akikről azt mondják: nekik minden sikerül, de ez nem azért van, mert a jónak és a rossznak tudói, hanem azért, mert jól tudnak alkalmazkodni a különböző körülményekhez. Ők úgy eggyé válnak feladataik tennivalóival, mint a jó lovas a lóval.
Vajon miért van a földön olyan sokféle vallás, eszme és párt? Azért, mert pontosan azt ítéljük meg jónak, ami jó, és azt ítéljük rossznak, ami rossz? Nyilván azért, mert mindegyikünknek megvan a személyes ízlése, érdeke és meglátása. Ezért a jót és a rosszat annyiféleképpen értelmezzük, ahányan vagyunk!
Ez a sokféle értelmezés pedig olyan nagy zűrzavart és sötétséget hoz létre, hogy miatta még annak igazságát se tudjuk megítélni, amit megtudhatnánk. Az egymás gyűlölésébe és háborúkba torkolló viszályok jelzik, hogy az Ember a jót és a rosszat nem tudja megkülönböztetni. Nagyon sokszor nem az értelem által hozza meg döntéseit, hanem a saját maga féltése és a másoktól való félelme által. Ez az ösztönökből való döntés azonban az egész emberiségre is veszedelmet jelent!
A Nazarénus Jézus személyének emberek által való megítélése is a döntések súlyos zűrzavarára példa. Ő a vakokat látóvá tette, a süketeket hallóvá, a betegeket meggyógyította, az ördögtől gyötörteket megszabadította, a halottakat föltámasztotta és szeretetet hirdetett, ám ennek ellenére is végül Istent káromlónak ítélték, gyalázatosnak tartották, köpdösték, ütlegelték és keresztfára szögezték! És tettüket mivel indokolták? Azzal, hogy Jézus Isten Fiának vallja magát! Egy csöppet sem gondolkodtak el azon, hogyha a Jézusban való jóságnak soha még nem tapasztalt megelevenítő hatalma van az emberekre, akkor az mégis Isten Fia lehet! Ezt a bűnt pedig nem azért tették, mert nagyon alacsony volt az intelligenciaszintjük, hanem inkább azért, mert magas volt! Belátásra kellett volna jutniuk, de ezt nem akarták, mert féltették hatalmukat. A törvény képe alatt ezért ösztönből ítéltek!
Az Isten Fia azonban nem a saját érdekét nézve döntött, amikor nehéz helyzetbe került, hanem Atyjának való engedelmességből és hozzánk való szeretetből! Ő merte vállalni az ellenség szeretésének minden hátrányát, mert tudta, hogy ezáltal fog gyümölcsözni. Ebben a szellemben is tanított: “Bizony, bizony mondom nektek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. Aki szereti a maga lelkét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga lelkét e világon, örök életre tartja meg azt.” (Jn. 12, 24-25.). Ezekkel a szavakkal az Úr Jézus kifejezte, hogy akik a testi rettegésüknek engedve védik a maguk életét, azok elvesznek, viszont, akik keményen szembeszállnak az életösztönükkel, azok örökéletet nyernek.
Az Úr Jézus a jó és rossz tudást nem a saját érdekeiből kiindulva értelmezte, hanem a mi érdekünkből kiindulva! Annyira az érdekünket nézte, hogy mindazt, aminek mi nem tudunk megfelelni, annak terhét magára vállalta. Magunkat nem tudhatjuk megigazítani, ezért bűneink büntetését saját Vérével fizette ki Istennek! Az anyagi testünk csak a saját létét szolgálja, a törvény igazságát nem tudja betölteni, ezért az Úr a törvényt is betöltötte helyettünk. Mivel a jó és rossz tudás útvesztőiben eltévedünk, ezért Krisztus előttünk jár, mint vérrel megfestett ruhában öltözött Ige (Jel. 19, 11-16.). Aki előtt pedig a megfeszített Krisztus jár, annak nincs szüksége a jó és rossz tudásra, mert Ő mindenben eligazítja őt. Az Úr Jézus sem a jó és rossz tudása alapján döntött halála előtt, hanem azt mondta: “…Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” (Mt. 26,39.)
Krisztus Szeretetre épített döntésformát mutatott föl, amely nem az ember jó és rossz tudására épül, hanem az Ő törvényt is betölteni tudó Szeretetére! A kereszten halálba vitte az én szempontjából ítélő embert és feltámadt az Isten Szeretetének győzelmére!
Ha az Ő halálával valóban egyesülünk szívünk szerint, akkor Vele együtt mi is föltámadhatunk a Szeretet győzelmére. Ez tulajdonképpen a Krisztusban való keresztség lényege. Amíg valaki a kőtáblákra írt tízparancsolatra tekint, addig kívülről való parancsolatot hall, amit neki kell betölteni, aki pedig a megfeszített Krisztusra hittel tekint föl, abban érvényesülni fog az a győzelem, amit az Úr vívott ki a kereszten. Sőt Krisztus kereszten való győzelme azokban is érvényesülhet, akikért készek vagyunk Krisztusban keresztet vállalni! Ennek tevése a Krisztus törvénye, mert Ő is ezt tette értünk (Gal. 6, 1-2.).
Most ezek után láthatjuk, hogy kétféle ember él e földön. Az egyik az ember kívánságaitól irányított jó és rossz tudása alapján mond ítéletet, a másik meg Jézus példája szerint mások üdvösségét szolgálja. A mennyei Atya is most mindenkire békességesen vár, mert Fiának kereszten való megváltói munkájára néz. Igyekezzünk még idejében egyesülni a megfeszített Jézussal, sőt minden nap is életünknek Neki való átadása által (1Kor.15,30-32.), hogy vágyva várhassuk az Úr eljövetelét a Krisztusban teremtett új Emberünkben.