Az értelmes szív mélyre lát. Amit mások észre sem vesznek, az a szíven belül zajló eseményeket kiolvassa valakinek a tekintetéből, mozgásából vagy egy-két megnyilvánulásából. Az ilyen szív megérti azt a kort is, amelyben él, akkor is, ha nem látja azt helyesnek.
Az értelmes szív nem köti magát személyes elképzelésekhez, mert tud igazodni a mindenkori valósághoz. Nem akar elméleteket igazolni egy-egy eset kapcsán, hanem valóban meg akarja érteni a történéseket és állapotokat.
Az Úr Jézusnál azt láthatjuk, hogy Ő különösen is a valósághoz igazodott. Azt vette szempontul, amit rábízott az Atya, és azt, hogy szükségünk van a megváltásra. Ezt igyekezett is betölteni, mert szívből szánt bennünket. Ezért is tudta értünk elhagyni a mennyet, szolgai formát fölvenni és életét is föláldozni, amint erről Pál apostol ír is:
„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,” (Fil. 2,3-9.)
Az Úr Jézushoz viszonyítás által lesz a szív értelmes az önmagát felismerésben is, mivel az Úr Jézus szíve olyan mérce és tükör, amellyel megmérhetjük magunkat és megláthatjuk magunkat is benne. Ha Őhozzá viszonyítunk, akkor meglátjuk, hogy nemcsak azok abnormálisak, akiket az emberek annak tartanak, hanem mi is, akik különben normálisnak tartjuk magunkat, és mások is minket. Ha az Úr a mércénk, akkor rájöhetünk, hogy az Úr Jézustól különböző gondolkodásunk miatt tele vagyunk rögeszmékkel! Miért? Azért, mert az Úr Jézus el tudta fogadni a tévútra tévedt embert is. Nem akadt fönn azon, hogy valaki különbözik a többitől, hanem igaz utat mutatott a másmilyennek is és hitét erősítette!
Számára a beteg nem volt gyógyíthatatlan beteg, a halott végleges halott, az ördög szellemétől vitetett kiszabadítható volt és a bűnösnek pedig a bűne megbocsátható volt! Ebben van számunkra Krisztus Örömüzenete, és az előttünk álló cél is! Mert ennek az Örömüzenetnek az erejét csak akkor tudjuk valóságosan érzékelni, ha azt mások számára is igyekszünk elérhetővé tenni Jézus példája szerint. Ha mi is megüresítjük magunk énjétől szívünket és szolgai formát veszünk fel másokért, akkor boldogok leszünk, mert szeretetünket megáldja bőségesen az Úr! Hogyan is történik ez a másokért szeretetből való munka?
Először is el kell hinnünk, hogy az Úr Jézus a keresztfán győzött a bűn és a halál fölött és ezért képes minket is és másokat is ezeknek hatalma alól kiszabadítani és örökéletet adni. Ezután pedig kívánjunk úgy szeretni másokat, ahogyan az Úr Jézus Szeretett minket! Ha ezt igazán kívánjuk, akkor lángra fog gyulladni a szívünk másokért. Az Úrba vetett hitünk és Hozzá kapcsolódásunk által a szeretet folyamattá válik bennünk és olyan folyammá, amelyik az Úr Jézus szívéből árad ki!
Ha ez a szeretet láng megvan, akkor következhet a kivitelezés. A kivitelezés a szüléshez hasonlít és Krisztus keresztjéhez (Jel.12,1-5.). A megnyert belső látásból és szeretet lángból ugyanis csak akkor lesz valóság, ha a saját életünk és testünk terhére magunkra vesszük annak gondját és fájdalmát. Pál apostol erről a gyümölcsözést hozó belső küzdelemről így írt a Galatabeli gyülekezetnek: „Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szülök, míg kiábrázolódik bennetek Krisztus.” (Gal. 4,19)
Akik ezt a másokért való nehéz munkát vállalják Krisztusba vetett hittel és szeretettel, azok nem akadhatnak fönn, ha valami nem úgy történik, ahogy elgondolták. Ők a maguk elképzelését hagyva állandóan igazodnak másokhoz. Csak egy ilyen odaadó szívvel lehet másokat Krisztushoz segíteni. Az Úr Jézus ehhez bőséges látást ad és igyekezetet sugall Önmagából! Ezt, a Krisztusból való belső ajándékot különösen Pál apostolban ismerhetjük föl:
„Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –-, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban.” (1Kor. 9,19)
Az Úr meg is áldotta Pál apostol hűséges szolgálatát, mert az Úr is hatalmasan vele volt és sok csoda és jel kísérte áldozatos munkáját. Ezek után föltehetjük önmagunknak a kérdést: másokat vagy a saját énemet akarom szolgálni? Fönnakadok mások magatartásán és a rám eső terheken, vagy pedig igyekszem a megfeszített Krisztustól látást és buzgóságot nyerni, hogy mások is belső látásra és buzgóságra juthassanak? Ha értelmes a szívem, akkor mások szolgálatát választom, annak minden terhével együtt!
Ha viszont nem Krisztusra nézünk, hanem helyet adunk a saját elképzeléseinknek és énünk szolgálatának, akkor boldogtalanok leszünk! Állandóan szenvedni fogunk amiatt, hogy nem úgy történik, ahogy elképzeltük, és ha még úgy történik is valami, azon sem fogjuk érezni az áldást! Aki önmaga gondolatait középpontba állítja, az beszűkült tudatú és érzelmű emberré válik, mert nem lesz része abban a boldog sokszínűségben, amit a Krisztusban való másokhoz igazodás által megnyerhetne, vagyis az Evangéliumban részestárs állapotot.
Ezeket látva, tanuljunk az Úr Jézustól igazi belső gondolatokat és érzelmeket. Kérjünk az Úrtól szellemi ajándékokat (1 Kor. 12. és 14. rész.) a másokat szolgálásért, mert ezek által bőséges isteni érzelemhez és gondolathoz juthatunk és még másokkal részestársak is lehetünk Krisztus Örömüzenetének áldásainak megnyerésében!