A süllyedő hitélet című írásban kívántam kifejezni, hogy nem az Evangélium igazsága szerint szólnak azok, akik a gyülekezetek hitéletének süllyedéséért a mai időket okolják és nem a hitetlenül gondolkodó önmagukat. Hiszen mindazok a személyek és gyülekezetek jó előmenetelt nyernek, akik Krisztus hozzánk való szeretetének mércéje szerint viszonyulnak egymáshoz és másokhoz (Gal. 6,1-5).
A megfeszített Krisztus az alap
Nekünk figyelembe kell vennünk, hogy minden lehetőségünk egyedül csak Krisztus keresztjében van. Pál apostol is csak ehhez az egy tudományhoz ragaszkodott (1Kor.2,1-5). Az Úr pedig minden segítséget megad a Szeretet Mércéjének használatához. Krisztus keresztjére ugyanis rá lehet támaszkodni, mert abból kiárad az Úr győzelmének bűn fölötti hatalma és az új embert teremtő ereje!
A hitélet süllyedése ott következik be, ahol nem veszik komolyan azt, hogy csak egyedül Krisztus keresztjében van minden lehetőségünk! Sokan még az Egyházba bejutásuk alakalmával, ha járulnak is a kereszthez, de utána már elidegenedik életük a kereszt szerinti élettől. Viszont a Krisztushoz őszintén ragaszkodók bőséges lehetőséget kapnak a Krisztus példája szerinti szeretethez való élethez. Ez a gyülekezeti közösségen is meglátszik, és ez az életforma szellemi hatalommá lesz abban a gyülekezetben! Itt a kereszt hatalma a bűnnel szemben megjelenik és megadja azt a szellemi jóságot, ami által fölé tud haladni a világban és bennünk levő nem-jókkal szemben.
Nem elég az Evangéliumot csak ismerni
A Krisztus Evangéliumát vizsgálók világosan láthatják, hogy Krisztus útja a kereszt útja. Az Úr Jézus követéséhez azonban nem elég egy értelmi felismerés, hanem szükség van még Krisztusba vetett mély hitre és engedelmességre is! Már Pál apostol is látta, hogy a keresztről való tudomány a görögök számára bolondság, a zsidók számára botránkozás. Ugyan akkor kifejezte azt is, hogy nekünk pedig, akik megtartatunk Isten hatalma és bölcsessége (1Kor.1,18.23.24.) !
A világ embere számára Krisztus keresztje ma is bolondság
A mai időben is láthatjuk, hogy a világot szerető és abban jó lehetőségeket látó ember számára a kereszt útja bolondság. Miért vállalja ezt, amikor élhet jól is! Ezt látva egyből ellöki magától Krisztus útját!
Az Evangéliumot megkerülők
Vannak azonban olyan emberek is, akik nem merik maguktól ellökni Krisztus keresztjét, de vállalni se akarják. Ezért egy olyan köztes állapotot hoznak létre, amelyben ők még Krisztust követőnek látszhatnak, de az óemberük is megmaradhat. Ők igyekeznek a Bárányhoz hasonlók lenni, ezért gyülekezeti rendjükbe bevesznek bizonyos szigorúságokat és önmegtartóztatásokat, és igyekeznek arra, hogy jó emberek legyenek. Az ilyen embereket mondjuk az igazán hívő emberekkel szemben vallásos embereknek, mert már a saját maguk által létrehozott hagyományt vallják, és ahhoz igazodnak, nem pedig Krisztus útjához! Ők csak krisztusi szarvakat mutatnak, de annak belső tartalmát, a maguknak másokért való szeretet általi föláldozását már nem vállalják!
A hamis szabadságot hívők és követelők
Az ilyen gyülekezetekben ki szokott alakulni egy olyan belső réteg, akiknek már a hagyomány követésének szorossága is sok. A hagyomány helyett inkább a világ felé akarnak menni. Nem az igaz alapot kutatják, mert a Krisztus keresztjét annyira se akarják, mint a hagyományt követők. Ha az Evangéliumot kutatják is, azt azért teszik, hogy a hagyomány szerint járókat minél inkább pellengérre állíthassák és önmaguk számára nagyobb test szerinti szabadságot biztosíthassanak. Azt igazolgatják, hogy milyen sok emberi találmány van a gyülekezetben és nincs azokra szükség. Elsősorban azt hangsúlyozzák ki, hogy mindenek szabadok nekünk Krisztusban, de azt már nem, hogy nem mindig hasznos a szabadságunkkal élnünk (1 Kor. 6,12; Róm.14,14-15; 1 Pét. 2,16.) ! Ezen kívül még azt sem veszik figyelembe, hogy a gonosz hatalma fölött uralkodni tudó szabadság csak azoknak a része, akik Krisztusban már megfeszítve vannak, és ők már nem élnek, hanem a Krisztus él bennük (Gal. 2,20). A Krisztusban való szabadság és Benne minden haszonná válás az Isten szeretéséből (Róm. 8,28) és az Úrral együtt való feltámadásból következik (1 Jn. 5,11). Ehhez azonban először meg is kell Vele együtt halnunk! Azt is kell látnunk, hogy ezek a hamis szabadságot hívők büntetésül vannak a Krisztus keresztjének igazságát nem követő gyülekezeteken. Veszélyes ugyanis Krisztus nevében szólni azoknak, akik nem adták át magukat az Úrnak igazán (Róm.2,1) !
Az embernek csalárd szíve van!
Vannak azonban olyanok is, akik valóban szívből akarják az Urat szolgálni. Ők azonban tapasztalni fogják: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; ki ismerhetné meg azt?” (Jer. 17,9) ! Ebből a belső állapotból következik az is, amiről Pál apostol szól: „… akaratom van ugyan a jóra, de hogy azt meg is tegyem, arra nem vagyok képes” (Róm.7,18). Ezután pedig a 24. és 25. versben arról is ír, hogy Isten Krisztusban megszabadít e halál testéből, ha a testünk a bűnnek szolgál is. És miben látszik meg ez a bűnnek szolgálás? Abban, hogy testünk érzeteiben és gondolataiban vitethetünk az ördögtől! Sátán az Úr Jézust is vihette a pusztában való kísértéskor nemcsak érzetben, hanem a templom tetejére is és hegy tetejére is (Mt. 4,5.8.) ! Az Úr számára azonban mindez egy alkalom volt az ördög felett való győzelemre!
A kereszt gyalázatán megütközők
Az Urat valóban követők számára azonban a vitetés többnyire a Krisztus keresztjének gyalázatában való részesedést jelent és a Sátán csapdosását! Ezek a vitetések mutatják ki, hogy milyen sok nem-jó lakik még bennünk és mennyire cselekvőképtelenek vagyunk bizonyos helyzetekben. Olyanokat teszünk, amit szívünk szerint nem tettünk volna, de csak később ébredünk föl és bánkódunk miattuk. Azonban ezt az egyik hibából a másikba esést nem mindenki tudja hittel elhordozni, hanem sokan megbotránkoznak emiatt, különösen, ha másokban látják ezt! Ők ezután elcsüggednek és visszaesnek a hagyománykövetők közé, vagy a hamis szabadsággal élők közé, esetleg teljesen a világba mennek!
A kereszt gyalázatát hittel vállalók
Viszont, akik mélyebben hisznek Jézusban, azok elhordják a keresztnek ezt a gyalázatát, azt, hogy nem tudják sokszor azt tenni, amit szeretnének és másokhoz is helyesen viszonyulni, hiszen megmutatkozik bennük az önzés és irigység is! Ha azonban ezt a gyalázatot nem vállalták volna, akkor a képmutatás takarójától elrejtve bennük maradt volna ez a szennyes állapot! Ők az igazi krisztuskövetők, mert a saját és mások gyalázatát hittel vállalásuk által kapcsolódhatnak a megfeszített Krisztus mindenkiért hordott gyalázatához. Ők belátják, hogy nekik is kell vállalni a bűnnek ezt a büntetését, ezért a bűn halálából Krisztussal együtt föltámadhatnak. E föltámadás által megindul bennük egy salakot kivető újbor állapot, és így egy állandó tisztulásban lehet részük. Bár ezek a vitetések nem szűnnek meg később sem és a Sátán angyalának csapdosásai sem, de ezek a Krisztus szenvedésével együtt történő küzdelmek állandó épülésben részesítik az így élő személyeket és gyülekezeteket!
Ha mi is így élünk, akkor minden erőtlenségünk ellenére is Pál apostollal mondhatjuk: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil. 4,13) !