A mennyei élet az Istennek, a Szeretetnek bennünk levő élete. Ez bőséges áldásban és boldogságban nyilvánul meg. Küzdenünk kell azonban azért, hogy már a földi, sokkal nehezebb körülmények között is élni tudjuk ezt az életet. Éppen azért lesz ott Istennél nagy dicsőség és boldogság, mert a Szeretetnek van hatalma a bűn és halál körülményei között is szeretet szerint élni. Krisztus a keresztfán e mennyei hatalom jelenlétéről tett bizonyságot!
Meg kell látnunk azonban azt, hogy az emberi lelkünk nem tud mennyei élet szerint élni, nincs hozzá ereje. Erőtlensége miatt csak kívánságokban és vágyakban él. Ez alól nem kivételek a különben dolgos emberek sem. Az Istennel és Krisztussal együtt élés nélkül ugyanis csak emberileg tervezett vágyaikért tudhatnak küzdeni. Arra nincs hatalmuk, hogy az életet jelentő szeretetet úrrá tegyék életükben. E nélkül pedig az egész világot bírás sem teheti őket boldoggá!
Ha azonban Istennek Krisztusban megjelenő Szent Szelleme hatalmába veszi életünket, akkor Ő az erőtlen lelkünket kormányozni fogja. Bátorrá és áldozatkésszé tesz bennünket, hogy élhessünk az Istentől való szeretet szerint! Ez által – különben boldogtalan körülmények között is – boldogok lehetünk. Krisztus bennünk való megjelenése előtt azonban el kell jönni szívünkben Keresztelő Jánosnak, hogy az ő Illési munkája által elkészítse szívünkbe az utat Krisztus számára (Mt. 17,9-13.)!
Ez a belső Keresztelő János fel fogja számunkra mutatni a szívünkben és életünkben megjelenő visszásságokat és felmutatja mit és hogyan kell tennünk. Vigyázzunk arra, hogy Heródesként ne öljük meg ezt a prófétát, hanem mindenben engedjünk neki! Ne kössük magunkat Istentől elhajló parázna világhoz és személyekhez, mint az, mert különben nem tudunk azok vérszomjára nemet mondani (Mt. 14,3-12.)!
Időben föl kell ismernünk magunkban azt a gyilkos lelkületet, amiről nem is gondoljuk, hogy bennünk van. Pedig bennünk van, ha van egy olyan ösztönünk, amely nem engedi, hogy Krisztus kormányzása alá kerüljünk. Ez az ösztön-Heródes később még Jézust is kineveti és semminek állítja (Lk.23,6-12)! Mindezek mutatják, hogy a mennyei élet eléréséhez határozott belső munkára van szükségünk! Vizsgáljuk meg magunkat, hogy nem vagyunk-e erre lusták? Ha pedig lusták vagyunk, akkor félő, hogy irigyek is vagyunk!
Ha ugyanis lusták vagyunk, akkor meg fog jelenni bennünk egy gonosz szem: az irigység! Ez irigyeltetni fogja velünk mások jólétét és boldogságát, sőt azt is, ami nem boldogság, ha mi azt annak gondoljuk! Úgy láttatja, hogy mások méltatlanul vannak jó állapotban és mi volnánk arra a jóra méltók. Ez a gonosz szem megkeseríti belső életünket és a másokkal való kapcsolatainkat is. Ha pedig úgy gondoljuk, hogy mi nem vagyunk sem lusták, sem irigyek, akkor próbáljuk meg magunkat! Készek vagyunk-e a Krisztussal való kapcsolatért és másokért is munkálódni, és áldozatkészen szeretni?
Rájöhetünk, hogy erre magunktól nem vagyunk alkalmasak. Ha azonban a Krisztusban való jólétet irigyeljük meg, akkor már van rá lehetőségünk. Más ugyanis az emberi létet irigyelni, és más a mennyei létet! Aki a földieket irigyli, az kötve van a földön levő bűnökhöz is, és az itt jelenlevő halálhoz is, viszont, aki a mennyeieket irigyli, az egy Krisztusban levő boldog életet irigyel meg. Azt kívánja, hogy neki is legyen része abban a kegyelemben. Akiben ez a vágy erős, az megtalálta azt az elrejtett kincset, amiért érdemes mindenét föláldozni (Mt. 13,44)! A kétféle irigység között tehát nemcsak az irányultságában van különbség, hanem abban is, hogy míg az egyik lusta és tétlenül akarja bírni mások javait, addig a másik erősen munkálódik a jó megnyeréséért: vagyonát, erejét, sőt életét is kész azért odaadni.
Ha egy ember eljuthat az igazságot és a jót cselekedni akaró vágyig, akkor abban a belső Keresztelő János helyre állított mindent: ledöntötte a szívben levő bálványokat és a Krisztushoz vezető utat szabaddá tette. Ez az állapot a lelkiismeretben végbemenő belső keresztségről tesz tanúságot.
Hasznos fölismernünk, hogy a kíváncsiság is lehet jó is és rossz is. Lehet egy belső megigazulásra törekvő vágy küldötte is. Ez volt az alacsony termetű Zákeusban, aki képes volt a fügefára is fölmászni, csakhogy megláthassa az alatta elmenő Jézust (Lk.19,1-10.). Lehet azonban az irigységtől küldött kém is, amely a bűnös világ nagyságán ámuldozik (Jel.13,3;17,8.). A kíváncsiság lappang, kémlel, körülnéz. Ha a Keresztelő János küldi, akkor csak körülnéz és nyíltan kérdez, és az Úr Jézusról, az Isten Fiáról visz híreket (Mt. 11,1-6). Ha azonban a gonosz szellem küldi, akkor lappang, majd bűnné formálódik, és erőre kapva lerohan. Ezért nem jó a bűnös dolgokat forgatni a szívünkben!
Nekünk teljes szívből kell küzdenünk azért, hogy az Isten és ember iránti szeretet parancsa alapján elszakadjunk a bűn világától. Ez a belső megszentelődés. Az ilyen ember kívánja az Úr Jézussal való kapcsolatot, és éhezi és szomjazza, hogy az Ő Szent Szellemének kormányzása alá kerülhessen. Aki pedig enged szívből az Úr vezetésének, annak számára a földi világ is mennyei térré fog változni. Az ő számára ugyanis a jó is és a rossz is gyümölcsözni fog. Az Istentől való áldás hatalmas ereje alá kerül ugyanis az egész élete. A következő világ ereje és boldogsága tehát jelen van itt e földön is, bár ezért most még sok háborúságot kell elszenvednünk ebben a testben!