Milyen a szellemi munkavégző képességed?
Mennyire válik kezed alatt minden arannyá? Nem földi arannyá, hanem mennyeivé. Van viszályod? Meddig forgatod azt magadban? Tudsz megbékülni és a békességért áldozatot is vállalni? Tudsz belátó lenni, tudsz könyörületes lenni? Mert mind a kettőre szükség van az ellentétek megszüntetéséhez.
Ha valami nagy gondod támad, akkor felül tudod azt bírálni, hogy valóban olyan nagy gondról van szó? Ha valóban nagy a gondod, akkor ez mit jelent számodra? Odaragadsz hozzá és nem tudsz tőle elszakadni, vagy fölé emelkedve tudod végezni a többi munkád is? Ha tudod végezni, akkor hogyan végzed azokat? Tudsz-e azokba is teljes szívet adni? Ha ezt tudod tenni, akkor a szellemed és szíved szabad ettől a világtól és cselekvőképes vagy.
Amikor gondod támad felkeresed-e az Urat? És úgy keresed-e fel, ahogy illik? Magadat megalázva, vagy mentegetve mégy elé? Tudod-e őszintén mondani, hogy legyen meg a Te akaratod, és ne az enyém? Átlátod-e, miért van szükséged arra, hogy így közelítsed meg az Urat? Gondolsz-e arra, hogy amit te gondoltál el, annak rossz vége lehet, és amit pedig az Úr, annak akkor is jó vége lesz, ha az most rossznak látszik? Döntéseidben tudod-e ezt a bölcsességet alkalmazni?
Az Úr előtt úgy borulsz-e le, hogy hited által tudod az Ő mindenhatóságát és szeretetét? Számításba veszed-e, hogy Ő nem az emberi logika szerint viszi véghez kéréseidet, vagy annak megtagadását?
És végül is miért van szükség ilyen kérdésekre? Azért, hogy érzékelni tudd a szellemi területen való munkavégző képességed. Tulajdonképpen Pál apostol erről szól, amikor hitről, reményről és szeretetről beszél. Akik ugyanis ezekben erősek, azok a földi gondjaik fölé emelkedve tudják végezni a mennyért való munkát. De nemcsak magukért, hanem másokért is és az egész gyülekezetért is, mégpedig úgy, hogy ezt nem érzik plusz munkának, hanem a sajátjuknak.
A mennyei cél zsákja a hátadon van-e?
A mennyei cél zsákja a hátadon van-e, vagy kérdezem, hogy egyáltalán ismered-e azt? A keresztnek ez egy lényeges része. Ebben a zsákban van benne a jövőd terhe. De nem úgy, hogy milyen borzasztó az, hanem úgy, hogy kincses bánya felé haladsz. Tudod, hogy az úton sokféle próbának leszel kitéve, ezért keresed Istennél az erre való alkalmasságot.
A cél zsákjában először is az a gond van benne, hogy miként is lehet elindulni. Hátadon van ugyan valami zsák, de csak toporogsz egy helyben. Ezek az állandó kérdéseid: mi lesz, és mi lesz velem?. Amíg csak ilyen kérdéseid vannak, addig félő, hogy nem is az igazi cél zsákja van a hátadon, hanem a hitetlenség zsákja, ami meg van rakva a hússal és vérrel való tanácskozással. Ez az állapot arról tanúskodik, hogy nem ismered még az Urat. Ha ugyanis ismernéd, akkor rá mernél hagyatkozni. De nem mersz, mert félsz a kívánságaidtól, félsz az emberektől, félsz a kialakított jó létedtől. Ebben a zsákban a földi túlzott célok eléréséhez szükséges alkalmasság és készenlét gondjai vannak benne. Amíg ezt a zsákot nem tudod letenni válladról, addig a mennyei célnak zsákját nem tudhatod fölvenni.
Megtérőként és hívőként is kell gondolnod arra, hogy a mennyei vagy a földi célok zsákja van-e a válladon. A kettőt nem nehéz megkülönböztetni. Ha csak kampányszerűen munkálódsz a mennyei célokért, akkor a te kincseid itt a földön vannak, ezért válladra ezeknek a gondja nehezedik. Ha minden körülmények között számodra első az Isten országa, akkor válladon a mennyei célok zsákja van. Értsd meg, menny felé csak úgy tudhatsz haladni, ha teljes lényedet átadtad az Úrnak. A megfeszített Krisztussal együtt meghalás erre az állapotra utal.
Ismerd fel, hogy mindig az az ember él benned, amelyiknek a zsákja a válladon van, mert ebből nyernek táplálékot.
Ki vagy?
Nem a világtól való elismertséget, vagy a gazdagságot kérdezem, hanem azt, hogy van-e valami benned Jézusból.
Amikor gondolkozol és cselekszel, akkor hiszel-e Jézus szeretetében? Itt arra gondolok, hogy meggyőződtél-e afelől, hogy a problémákat csak Jézus Szeretete alapján oldhatod meg? Ha hozzád menne egy nagy hatalommal rendelkező ember és véleményedet kérdezné, akkor mit ajánlanál neki? Tudnál-e Jézusból kiindulva tanácsot adni? Ismered-e és éled-e szíveden belül Jézust, az Isten Fiát?
El tudtál-e oda jutni, hogy az Ő Szelleméből való barátja és testvére lehessél? Tudod-e szívedet igazán megközölni Vele és bízol-e Benne? Tudod-e hinni, ha magadat Neki átadtad, akkor jó kezekben vagy? Ennek az állapotnak az eléréséhez szükséges az, hogy a szellemi munkavégző képességed minél magasabb szintű legyen. Hiszen a mennyei Atya is öröktől fogva munkálódik és az Ő Fia is. Azoknak, akik Hozzá akarnak tartozni szintén tudniuk kell szellemi módon munkálódni, mert különben nem lesznek kapcsolódási pontjaik. Az ilyenekre azt mondja majd az Úr: nem ismerlek titeket. Erről ezt is mondta: aki velem nem takar, tékozol az!
Ezek után mit mondasz az Úrnak magadról? Ki vagy? Olyan, aki egy szellemű Vele, vagy olyan, aki csak formailag igyekszik Hozzá hasonló lenni?
Az Úr majd az Ítélet napján mondja meg igazán, hogy kik vagyunk. Addig pedig szükségünk van arra, hogy hordjuk vállunkon a mennyei cél zsákját, olyat, ami tele van a Hozzá igazodás vágyával, törekvésével és elért eredményeivel.
Tudsz-e boldog lenni?
Tudod-e azt élni is, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert? Vagyis: az Isten öröme és boldogsága megjelenik-e szívedben és életedben? Van-e benned olyan tartalom, amellyel a körülötted levő ürességet be tudod tölteni?
Istenhez abban is hasonló vagy, hogy rajtad kívül nincs még egy olyan személy, mint amilyen te vagy. Te ugyan nem teremthetsz, mint Ő, de módod van hinni a Teremtőben és Krisztusában. Ha nagy ürességet érzel magadban és körülötted, akkor azt be tudod-e tölteni szeretettel, vagy megbotránkozol annak láttán? Máról holnapra élsz ugyan, mert minden napnak megvan a maga terhe, és nem tudod, hogy a holnap tiéd lesz-e, de tudod-e hited hatalma alá vonni az újabb és újabb, szinte ellened támadó jelenségeket és próbákat? Isten egy, neked is egynek kell lenni, hogy minden hatást egy bölcs életteljességé formálj magadban. Isten neked ehhez minden segítséget és áldást megad, ha úgy keresed és kéred Tőle, ahogy az Őelőtte is kedves.
És tudod, hogy milyen keresés és kérés kedves az Úr előtt? Az olyan, amikor a kapott ajándékot és életet nem magadra akarod költeni, hanem a mindenkit felebarátodnak érző környezetedre (Lk. 10,29-37). Egyébként Isten is ezt tette és teszi nemcsak a közvetlen környezete hasznára, hanem mindenki hasznára. Az Ő Fia is ezt tette, mert az Ő Isten szintű teljességének gazdagságát a mi megmentésünkre fordította, azokra is, akik ellenségei voltunk! Viszont, ha te magadra akarod fordítani a megnyert lehetőségeket és javakat, akkor a körülötted levő üresség még nagyobb ürességgé lesz! Ha sok mindent bírsz is, de boldogtalan leszel, mert a boldogságot a másokért végzett munkánkból visszatérő áldás adja (Lk. 16,9)! Ha ilyen áldás nincs az életedben, akkor talpad alatt nem lesz szilárd talaj, hanem csak lógsz az üres semmiségben.
Fölismered, hogy ez a belső állapot a pokolhoz vezető külső sötétségből való? Van-e hited, reményed és szereteted rajta erőt venni és fölé kerülni? Ha Istentől való vagy, akkor a benned és a körülötted levő üresség fölé fogsz kerülni, ha pedig az ördögtől való vagy, akkor az Istentől kapott javakat magadénak tulajdonítod, és éned szerint használod fel. Ha Istentől való vagy, akkor a gondolkodásmódod a szeretetből való, ha az ördögtől, akkor az éneddel gondolkozol.
Mit gondolsz, Isten miért olyan nagy dicsőségű és végtelen boldogságú? Azért, mert minden nehéz helyzetben és körülményben meg tudott Szeretetnek maradni! Ha hiszel Benne és beengeded Őt, a Szeretetet a szívedbe és életedbe, akkor neked is lesz igazi belső dicsőséged és boldogságod. Mit gondolsz ezek után magadról: a boldogságra vagy teremtve? Vagy hiszed-e, hogy ezt az Isten neked is megadja? Ha hiszed, akkor a közelebbi és a távolabbi környezetedet is tudod a boldogság felé segíteni.