Jól esik, ha valaki kedvesen szól hozzánk, jól esik, ha valaki megért bennünket, ha valakit valóban érdekel is a mi sorsunk, sőt a nehéz helyzetekben számíthatunk is rá! Különösen jól esik, ha valaki mindezt nem érdekből teszi, hanem azért, mert a Szeretet kikívánkozik belőle mások felé!
Közel állnak mindazok Istenhez és az Ő Fiához, az Úr Jézushoz, akiknek szívében mások felé ilyen önzetlenül kikívánkozó nagybetűs Szeretet van. Hiszen ők az Isten természetét hordják magukban! Isten ugyan mit várhatott el a nem-létezőktől? Ám, mégis az Önmagából való Élet által létezőkké teremtette azokat! Az emberi világ azonban ennek igazsága ellenére úgy ítéli: nem érdemes olyant adni másoknak, ami nem térül meg.
Egy házasságon, vagy gyermekes családon belül azonban életfeltétel az egymás felé kikívánkozó és ellenszolgáltatást nem váró Szeretet megléte. Ez a két, vagy több embert szorosan magában foglaló egység ugyanis olyan magas értéket képvisel, amelyen belül az egy személy csak rész, és alárendelődik az egésznek! Ezen az alárendeltségen semmit sem változtat az, ha azt mondjuk, hogy a családfő a férfi. Sőt inkább ez a tény nagyobb felelősséget ad rá és az egység fönnmaradásáért neki kell a legteljesebb áldozatot bemutatni. Az egymás felé nem számolgatós szeretet végül is megtérül. Egy ilyen szeretet légkörben könnyebb egymásnak engedni, rossz természetből és egyéb testi és lelki bajokból kigyógyulni, eredményesebben lehet fölvenni a terheket, bajokat, és összefogni egy-egy kívánatos cél elérésért és megvalósításáért.
Az egymás felé kikívánkozó Szeretet mivel áldozattal jár, sőt önfeláldozással, ezért sok kísértést is jelent számunkra. Ennek gyakorolása érdekében le kellhet mondanunk személyes terveinkről, akaratunkról, a nekünk előnyös helyzeteinkről. Esetleg még kellemetlenségeket és bajt is el kellhet szenvednünk miatta! Mindezen hátrányok ellenére is azonban a család számára hasznos, ha egymás felé minden ellenszolgáltatás nélkül kikívánkozik szeretetük. Ennek igazságát különösen a világ állapotának tükrében láthatjuk meg. Ebben a világban ugyanis nem a szívből kikívánkozó Szeretet rendszere működik, hanem az egymással szemben álló kemény érdekek rendszere, ezért ez tele van egymással szembeni gyűlölettel, bántással, kínzással, háborúkkal, stb.
Ebből pedig olyan fonákság is létrejöhet, hogy az az apa, aki a gyermekiéért kész magát áldozni, kész arra is katonaként, hogy megöljön szülőket és gyermekeket! De mit láthatunk az Úr Jézus esetében? Ő azzal, hogy minden ember bűnét magára vállalta, világosan kinyilvánította, hogy az egész emberiségre úgy tekint, mint egyetlen egy családra! A minden ember bűnét Önmagára vállalása által levette az emberiségről a törvény igazsága szerinti kárhoztatást és alkalmat adott arra, hogy az önzetlen szeretet szellemi rendszere alá kerülhessen az egész világ is. Az emberek többségének szívéből azonban az önzetlen szeretet ezután se kívánkozik ki, hanem az egymással szembeállított önérdek. Amíg Krisztus tiszta lapot adott az emberiségnek, addig a mások kárára is önérdeket képviselő emberek erre a tiszta lapra sötét foltokként írják rá magukat.
Mindazok, akik úgy tartják magukról, hogy Krisztus tanítványai, nekik is úgy kell tekinteniük az egész emberiségre, mint egy családra és Krisztussal egyesülve magukra kell vállalniuk azok bűnéből rájuk eső terheket! Az őket átkozókért és üldözőkért imádkozniuk kell és jót kell kívánniuk azoknak! Tehát szívünkben irántuk is meg kell lenni annak a kikívánkozó Szeretetnek, amely minden önérdek nélkül segít és ment!
Ez az egész emberiséghez való ilyen viszonyulás azonban sokkal nagyobb áldozatot kíván meg Krisztus tanítványaitól, mintha csak egy tényleges családot kívánnának önfeláldozásuk által egyensúlyba hozni. Krisztuséinak azt kell megtapasztalniuk, hogy önmagában már azért is gyűlölik őket, mert nem az Ő gyűlölködő rendszerükhöz tartoznak, hanem önzetlenül teszik a szeretetet. Tehát hiába állnak másokkal szemben az építő szeretet oldalán, ha a gyűlölködők oldalán levők ezért úgy tekintenek rájuk, mint velük szembenálló idegenekre és gyűlölni valókra.
Ne gondoljuk azonban azt, hogy a Krisztusban hívőknek csak a világ képezi azt a másik oldalt, amely gyűlöli őket, mint ellenségeit. A saját testünk is és a földi életünkből következő érdekeink is olyan ellenoldalt képviselnek, amely gyűlöli a mi belső és új emberünket és megölésére törekszik! Ha pedig nem állunk a helyünkön, hanem engedjük magunkat ettől az oldaltól legyőzni, akkor a gyülekezeten belül farkasokká leszünk, a minden hívőt elnyelni akaró ördög tanítványaivá.
A farkas nem úgy jelenik meg a hívő ember életében, hogy el akarlak nyelni, hanem úgy, hogy szeretlek téged és jót akarok neked adni! Vagyis a Krisztusban való szent szeretettel szemben egy másik szeretetet ajánl föl, amely pillanatnyilag ígéretesebb és könnyebben élhető. A szent szeretetet élni akaró ember is viselkedhet farkasként, ha nem veszi észre, hogy ez a szeretet az ó emberét hangolja inkább és nem a Krisztus felé haladó belső emberét. Az óember pedig nagyon hamar hangolódik, ha úgy érzi, hogy most hízhat és erősödhet.
Krisztusból milyen szeretet kívánkozott ki? A minket tisztává tevő és megmentő Szeretet! Erre a szeretetre azonban a világ és a test érzéketlen és ellenséges! Ahhoz, hogy mi érzékenyek legyünk a krisztusi szent szeretetre, és hogy ez kívánkozzon ki belőlünk: le kell győznünk a káros testi és földi kívánságainkat és a kereszttől menekülni akaró énünket. A hamis tanok és a megtévesztő szeretetek mindig akkor kapnak helyet valaki szívében, amikor a kívánságai alá kerül és a keresztet pedig ki akarja kerülni! Viszont, ha szívből Krisztus ügyét kívánjuk szolgálni, akkor ez a Szeretet ki fogja rekeszteni szívünkből mindazt, ami ettől idegen!