A bűn lemosása
A Krisztusban való keresztség helyes értelmezését megzavarhatja az, amikor a keresztségre azzal bíztatnak: „Jézus vére lemossa bűnödet!” Ez a szemléletmód túlzottan leegyszerűsíti a keresztség mibenlétét. A keresztség ugyanis Krisztussal együtt való eltemetkezés, és a vízből való kijövetel pedig Krisztussal együtt való feltámadás. Ebben a folyamatban a bűnös ádámi ember kerül eltemetésre és egy egészen új ember támad fel! Ebből a belső folyamatból pedig láthatjuk, hogy nemcsak az elkövetett bűnöket mossa le Jézus vére, hanem a Krisztussal együtt eltemetett régi ádámi embert is! Ahhoz azonban, hogy a régi ádámi ember eltemethető legyen, annak először Krisztussal együtt meg is kell halnia! Ez a meghalás azonban csak akkor történik meg az emberben, ha van olyan mély Krisztusba vetett hite, amely által át tudhat menni a régi emberéből a megfeszített Krisztusba! Ha az átmenéshez nincs hite, akkor a régi emberének énje fog rajta uralkodni továbbra is, ha azonban át tud menni, akkor nemcsak meghalni és eltemetkezni tud Krisztussal együtt, hanem feltámadni is. Ennek következménye pedig az lesz, hogy Krisztus által az új emberében élve uralkodhat a régi embere felett!
A személyes képességekkel való törekvés
A keresztség buktatója lehet az is, amikor valaki a Krisztussal együtt való meghalásra személyes erőből és képességből törekszik. Erre az állapotra nem lehet eljutni személyes törekvés által, vagy jó emberi állapottal, mert nem azé az üdvösség, aki azt akarja, vagy arra törekszik, hanem a könyörülő Istent kell ehhez megnyernünk (Róm. 9, 15-16.)! Ez a könyörülés pedig csak Krisztuson belül érhető el, mert Isten az Ő értünk való áldozatáért bocsátja meg bűneinket (Ef. 2, 8-9.)! Krisztus áldozata az, amely által átjuthatunk a kerubok által tüzes pallóssal őrzött Éden kapuján és elérhetünk az Éden kertjének közepén levő Élet Fájáig (1 Móz. 3,24)! Ez azért lehetséges, mert az Úr Jézus nemcsak meghalt, hanem a halált is legyőzte (2Tim.1,10.). Ezt a halál feletti diadalt mi is megnyerhetjük, ha az Úr Jézus halálával valóban tudunk egyesülni. Mi szükséges ennek eléréséhez? Az, hogy valóban higgyünk Krisztus kereszten való diadalában és lelkiismeretünk tudja is követni az Urat a diadalhoz vezető úton! A követés pedig abban van, ha engedelmes hittel mi is lemondunk a saját akaratunkról, mint Ő. Ezt a Krisztusban elérhető engedelmes állapotot az óemberünk nem bírja ki élve, hanem meghal. Viszont lelkiismeretünk azzal a jó reménnyel nézhet a keresztség elé, hogy Jézus vére meg fogja igazítani őt (Zsid.9,13-14.).
Csak a vízkeresztség alkalmakor van szükségünk a Krisztusban való halálra?
A keresztség buktatója lehet az is, amikor valaki a Krisztusban való meghalást csak a keresztsége egy alkalmához köti. Úgy gondolkodik, hogy a Krisztusban való feltámadás után már nincs értelme Krisztusban való halálról beszélni, hiszen ezután már csak egy rossz értelmű halál történhet életében: az, ha valami nagy bűnbe esik. Pedig szükségünk van ádámi emberünk vonatkozásában továbbra is halott állapotról beszélni. Pál is így szólt Péter apostolnak: „…Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus…” (Gal.2,20.). Máshol pedig olyan személyes halálba jutott állapotról szól, amelyből nem lehet emberi képességek által kijönni, hanem csak a Krisztusban való feltámadás ereje által (1Kor. 15,31-32.). A régi emberünk állandó halál állapotában való tartására pedig azért van szükség, mert különben rajta keresztül a bűn visszavenné a rajtunk való hatalmat! Testünk állandóan termeli a rosszat, amit nekünk állandóan öldökölni is kell (Kol. 3,5-10)! Mindez arra utal, hogy a saját keresztünket csak a megfeszített Krisztussal egyesülve tudhatjuk jó eredménnyel viselni, mert Krisztus keresztjén belül törik meg a bűn ereje és ott támadhatunk föl minden bajunkból.
Az üdvösség megérthető az ész által?
A keresztség buktatói közé tartozik az is, amikor az eszünk által, a testi képesség rendszerünkön belül akarunk bizonyosságra jutni a felől, hogy üdvözülünk-e vagy sem. Ebben az állapotban mindenképpen tudni akarjuk, hogy üdvözülünk-e, vagy sem. Ennek érdekében keressük az üdvösségünkre utaló biztos szempontot. Ám, ilyet nem találhatunk, mert önmagunk jónak, sőt bizonyos esetekben rossznak ismerete alapján sem lehet megmondani, hogy üdvözülünk-e vagy sem! Pál apostol 1 Kor.13. részben bőven leírja, hogy mennyi minden csodálatos tettel és állapottal bírhat az ember úgy, hogy közben az Istentől való szeretet még sincs benne! Tehát nem gondolhatjuk, hogy bizonyos tetteinkért, vagy képességeinkért az Úr majd üdvözíteni fog bennünket. Egyetlen egy biztos pont van számunkra: a Krisztusban megnyerhető Isten jósága, igazsága és kegyelme. Ha Őbenne nem kételkedünk, hanem ehhez tud életvitelünk alkalmazkodni, akkor üdvözülünk. Ez abban mutatkozik meg, hogy félelemmel és rettegéssel munkáljuk üdvösségünket (Fil. 2,12), azaz a magunk elgondolásainak és tetteinek üdvösségszerző voltában kételkedünk, pontosabban: Istenre bízzuk annak megítélését, viszont Istenben, és Krisztus megmentő szeretetének hatalmában bízunk, és mi is ennek betöltésére törekszünk.
Mikor vagyunk a legtisztábbak?
A keresztség buktatói közé tartozik az is, amikor valaki a Krisztusban való bűnbocsátó kegyelem megnyerésének állapotát gondolja élete legtisztább és legtökéletesebb állapotának. Ebben a tudatban úgy véli, hogy ezután már minden hibás gondolata és tette miatt csak csúnyább és rosszabb lehet! Ha ez így volna, akkor nem írhatta volna ezt Pál apostol: „…Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk:” (Róm. 13,11).
Miért is van ez az egyre közelebbi állapot? Azért, mert amikor valaki eljut Isten kegyelmébe, akkor Isten annyi bűnt bocsáthat meg neki, amennyit saját maga is fölismert! Amilyen tetteket pedig valaki nem ismert föl bűnnek lenni, az olyanokat továbbra is teszi, de Isten nem tulajdonítja számára ezt a bűnt Szent Fiának érdeméért! Ám, amikor fölismeri bizonyos tetteit és viselkedését bűnnek lenni, akkor eljut oda, hogy ezt a tagjaiban levő bűnt is meg kell öldökölnie (Kol. 3,5-10). Amikor ez a megfeszített Jézus Krisztusban megnyilvánuló Isten kegyelme által megtörténik, akkor ebből a rosszból is feltámadhat Krisztussal együtt. Ez annyit jelent, hogy a tagjaiban való sötét erők csökkentek, viszont a Krisztusból való világossága növekedett!
Mi az első szeretet?
Buktató lehet az első szeretetről való téves gondolkodás is. Vannak, akik azt gondolják, hogyha valami bűn bekövetkezik, akkor ezzel az első szeretet végleg megszűnt, a későbbi szeretet állapotok csak második, harmadik, vagy sokadik lehet. Az Úr Jézus azonban az első szeretetet elhagyó Efézusi gyülekezetnek azt mondta: Térj meg! Tehát volt lehetősége az első szeretethez visszatérni! Ha ugyanis nem tér vissza az első szeretet állapotához, akkor az Úr leveti gyertyatartóját, azaz őt tartó gyülekezetet a mennyből. Az első szeretet lángjának belső állapota biztosítja tehát a gyülekezet mennyben maradását. Ebből azt is megláthatjuk, hogy ez az állapot volt a feltétele az oda feljutásnak is! Ebben a lángban volt benne a szeretetnek az a belső forrósága, amely minden önérdek és földi cél elé helyezte az Urat. Ez az a szeretet, amelyet nem helyettesíthetnek a nagy tettek, mert nélküle azok is értéktelenek! Ha úgy gondolkodunk, hogy az első szeretet nem érhető már el, akkor ez azt is jelenti, hogy az első szeretetet tartalmilag nem ismerjük. Aki pedig ezt a mennyei léthez kapcsoló belső állapotot nem ismeri, annak nem is mondhatja az Úr, hogy térjen vissza ehhez.
A törvényben bízóknak Krisztus útja botránkozás
Vannak, akik nem tudják hinni, hogy a Pünkösdkor kibocsátott Szent Szellem (Szent Lélek) képes az embert megszentelni és szent cselekedetűvé tenni. Péternek ennek megértetéséért háromszor is elhangzott ez a szózat: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.” (Csel. 10,15). A farizeusokból lett hívők is a törvény formai betöltésében bíztak. Ezért akarták a Galatabeli Gyülekezetre is ráerőltetni a körülmetélkedést. Pál apostol azonban határozottan figyelmeztette őket:
„Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Szellemet (Lelket), vagy az Ige meghallásából származó hit alapján? Ennyire esztelenek vagytok? Amit Szellemben (Lélekben) kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába. Tehát az, aki a Szellemet (Lelket) adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei, vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt?” (Gal. 3,2-5)
Nekünk is nagyon félnünk kell az emberi rendelésektől, el kell távolodnunk a testben való bízástól. Ezzel szemben hinnünk kell, Krisztus kereszten való győzelme ki tud fejeződni bennünk is a Szent Szellem (Szent Lélek) hatalmas erején keresztül! Bíznunk kell abban, hogy Krisztusnak van hatalma ma is a bűn salakjaitól megtisztítani.
Az Úr útja a testben okosak és bölcsek szerint bolondság
Az emberi bölcsesség ezeregy biztosítékot akar, mert nélkülük sehova sem mer elindulni. Nincs hite ahhoz, hogy Krisztus hívását elfogadja és minden külső feltétel nélkül is merje Krisztust követni. Mivel pedig ez az ábrahámi hit hiányzik a test szerint bölcsből, ezért bolondságnak tartja Krisztus útját és lebecsüli Krisztus követőit is a hitükből fakadó együgyűségükért. Az ilyen ember Krisztus útjában csupán a halált látja, mivel az Úrban való feltámadást nem hiheti. Az ilyen emberek a gyülekezetekben testi szabadságot követelők, és a gyülekezet többi tagját is megfertőzik elméleteikkel .(Júdás16-20; 1.Tim.6,3-5). Ők mások szeretetlenségéről beszélnek, ha a bűnös vágyaiknak és elgondolásaiknak nem adnak helyet. Nagyon vigyáznunk kell tevékenységükre, mert ők azoknak utódai, akik az Egyiptomból kijött zsidóknak is botránkoztatói lettek. Miattuk nem juthattak be az az Isten által megígért földre, hanem el kellett veszniük a pusztában (4 Móz. 11,4)!
A keresztről való beszéd és, tudomány: Isten hatalma és bölcsessége (1Kor.1, 18-25.)
Az antikrisztusi szellem árad a hívőkre mind az emberi rendelésekben bízókon, mind a testi bölcseken keresztül. Mindezek bűnös szellemén azonban győzelmet arathatunk, ha tudunk teljes szívből hinni az Úr Jézus hatalmában, úgy ahogyan arról Pál apostol szól:
„És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége. Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél.” (1Kor. 1,22-25.)