A jövő felismerése, vállalása és építése fontos feladattá vált. Arra kell törekednünk, hogy minél inkább megkönnyítve legyen a gyülekezetben élők és a gyülekezethez közeledők számára a teremtő Atya szeretetén belüli Krisztusban való jövő megértése. Tulajdonképpen ez hitre segítő munkát jelent.
A mennyei Atya szeretetét a földi életünkben még egy kicsiny hittel is meg lehet érteni. Hiszen Ő táplálja a hollókat, öltözteti a mezők liliomait és személyválogatás nélkül felhozza napját a jókra és a gonoszokra egyaránt és megkülönböztetés nélkül esőt ad az igazak és hamisak földjére is (Mt.6. rész). Ezekből érthetjük, mi is jókat várhatunk!
Jókat várhatunk a mennyei életért folytatott küzdelmünkben is! Ha ugyanis megértjük Krisztus hozzánk való szeretetét, és a kereszten való győzelmét, akkor az Ő követése – a magunkat megtagadás és Krisztusra hagyatkozás – se jelent számunkra vállalhatatlan sötét jövőt. Az Ő tetteiből megérthetjük, hogy Krisztus üdvözülésünk érdekében mindent megtett és ezután is meg fog tenni! Aki pedig meg tudja belülről látni, hogy az Úr Jézus a keresztre ugyanezt az emberi testet vitte föl, amelyet saját maga is hord, az jó reménységre jut! Az ilyen ember mélyen hiheti a Krisztusban való új teremtménnyé válását. Belső látása van arról, hogy Krisztus benne is megtöri az ördög-kígyó hatalmát és a kegyelem által őt is olyan igazzá és tökéletessé teremti, hogy Krisztusban ő is Isten jobbjára kerülhessen.
Ennek eléréséért az Úr munkálódik bennünk, Szent Szellemének erejével mélyen áthatja az emberi testet és a hívő ember lelke és teste ennek mennyei hatására rá is tud hangolódni, sőt hagyja magát formálni és teremteni is általa! De nem mindenkiben van meg ez a hit. Ezért sokat kell könyörögni. Pál apostol példája előttünk van, hogy neki egyedüli ismerete a megfeszített Krisztus volt. Ezért tudott a Korinthusi gyülekezetben is szellemben és erőben jelen lenni. Előttünk van még az a példája is, hogy amikor a kezére tapadt halálos mérgű viperát a tűzbe rázta, és ez a marás nem okozott neki halált, meg se dagadt a helye!
Mindez mutatja, hogy ha a hívő ember teljesen átadott szívvel hisz és Krisztussal nagy mélységben azonosul, akkor az ő lelkében és testében is megjelennek ugyanazok az isteni erők, amelyek munkálódtak a kereszten függő Jézusban! Amikor Krisztusban való keresztségről beszélünk, akkor először is erről a lelkiismereti keresztségről van szó. A megfeszített Krisztussal való lelkiismereti azonosulás által hal meg bennünk is a régi ádámi ember. Ennek az állapotnak belső létrejötte nélkül a vízkeresztségnek semmi értelme sem volna, mert az Krisztussal való eltemetkezést jelent!
Pál apostol és a többi apostol is olyan mélyen azonosult a megfeszített Jézus Krisztussal, hogy bennük levő isteni erők másokra is ki tudtak hatni, azoknak gyógyulására, sőt halálból való föltámadásukra is! Ha mi nem is tudunk gyönge hitünknél fogva ilyen nagymértékben keresztséget vállalni Krisztussal, de bennünk is létre tud jönni az új teremtett állapot. E nélkül nem lehetnénk új emberré. Akik azonban csak az isteni erők megnyerésére összpontosítva küzdenek, azok sohasem nyerhetik meg azt! Figyelembe kell vennünk ugyanis azt, hogy Krisztus kereszten való küzdelme és halála Isten értünk való kegyelmének munkája!
Ebből pedig az következik, hogy a kegyelem erői azokra szállnak rá, akik mélyen átélik elveszett állapotukat. Ezeknek az isteni erőknek elsődleges célja az ember megmentése, ezért, akik ezt a saját nagyságuk fitogtatására akarnák fölhasználni, azok nem nyernek semmit. Nagyon vigyázni kell, mert az ilyenek szívében az antikrisztusi álnokság már munkálódik! Ám azok, akik nagyon mélyen megértik a maguk bűnös voltát, és azt, hogy Krisztus kereszten való küzdelmének módja a megváltás útja, azok átadják egész lényüket Krisztusnak, hogy bennük is ezt tegye! Az ilyen híven küzdők sok mennyei erőt kapnak még arra is, hogy a hozzájuk hasonló kétségbeesetteken is tudjanak segíteni. Pál apostol azért tudott mindenekhez minden lenni, mert önmagában fölismerte a bűnösök legnagyobbikát! Valójában az Úr Jézus is azért tud mindnyájunknak segítségül lenni, mert mindenféle kísértésben része volt, mint nekünk, de bűntelen maradt (Zsid.4,15.).
Tehát, akik mélyen megértik saját elveszett állapotukat és Krisztus kereszten küzdésének bennük is megnyilvánulni tudó mennyre teremtő hatalmát, azok nemcsak bűnbocsánatot nyernek, hanem a bűn ellen ható és igazságért küzdő mennyei erőket is. Amikor pedig egy Krisztusban hívő ilyen belső állapotra jut, akkor az abban lakozó bűn megérzi, hogy ingataggá vált az emberen belüli állapota, és az ördög hatalmával egyesülve támadást indít a bent maradásért. Az emberi lélek erre szörnyen megrémül, de ha hitének teljes erejét összeszedve tud megmentőjéhez, a Krisztushoz kiáltani, akkor megszabadul és a gonosz hatalomnak távoznia kell!
Azokban az emberekben azonban, akik nem küzdenek teljes szívükből a bennük levő bűn hatalmával szemben, azokban az ördög megmarad, velük kialakított békében! Ők, ha hívőkké lesznek is, csak formailag lesznek azok. Bizonyos jóságra és igazságra rátörekszenek, de a Krisztus törvényét, az egymás terhének hordását nem tudják betölteni. Hogyan is tudnák, amikor ők sem tudják hitetlenségük miatt önmagukban megtapasztalni Krisztus megmentő törvényét!
Pál apostol szólt arról, hogy minden ember a saját terhét vegye föl, és említette azt is, hogy a Krisztusban élők megtapasztalhatják magukban azt, hogy Krisztus erőket cselekszik bennük. Az Úr Jézus pedig szólt a gyülekezet angyalainak, azaz pásztorainak, nemcsak a maguk terhének fölvételéért, hanem a gyülekezet terhének fölvételéért is! Ha ezt megteszik, akkor a gyülekezet szellemi testében is fog munkálódni az Úr, és abban is megtöri az ördög hatalmát és építi benne az Ő mennyei testét! Amelyik gyülekezetben pedig viszály van, és nem tudnak mit tenni a bűnnel szemben, ott a gyülekezet angyala nincs megtért belső állapotban, nem azonosult az Úrral szeretet által. Ez annyit jelent, hogy neki nincs belső keresztsége Krisztusban! Ezért az ilyen gyülekezet Krisztus mennyei erőit nem tapasztalhatja meg, és ott az ördögtől vezérelt óemeberek fognak egymással szemben vetekedni. E belső harc támadása alatt pedig a gyülekezet elesik, és megszűnik Krisztusénak lenni!
Mindezek után világossá válhat előttünk, hogy nem elég bizonyos igazságokat megismernünk, mert ezekben még nincs erő, ezek csak olyanok, mint a törvény. Arra kell törekednünk, hogy Krisztus valóságosan bennünk éljen és az egész gyülekezetünkben is. Csak ilyen körülmények között szabadulhatunk meg az ördög hatalma alatti emberi természetünktől. Ha így élünk Krisztusban, akkor van és lesz világos és jó alapon álló jövőnk!